Azt hiszem a tegnap előtti napot hívják Gyötrő Gyönyörűségnek.

Szorgos kezek, kitárulkozó szívek, megint világraszóló csodát alkottak.
A szikrázó napsütés, felhőtlen ég, a szeretet verejték cseppjeit csalták a virágszőnyeg készítőinek homlokára, de úgy minden cseppjét megérte, nem bánom.
Azt az őszinte, gyermeki rácsodálkozást, ami a messziről és Kisfalunk másik végéből jött emberek szemében és szívében tükröződött, nem adnám semmiért.
Mindannyian akik szedik a virágokat, akik rakjuk a szőnyeget, akik a koszorúkat kötik, akár 8-10 órán keresztül, mind-mind azért tesszük, mert a szeretet és összetartás nem veszett ki a világból, ott lakik a szívünkben, a lelkünkben, a génjeinkben.
Nekünk ez ad erőt, ettől vagyunk erősek Hitünkben és ez az oka, hogy bármilyen megróbáltatás ér, mosollyal a szánkon kelünk fel a porból és büszkén megyünk tovább.
Köszönettel és tisztelettel, Antal Réka

 

Fotó: Puskás József

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!