Szerkesztői kérdés:
  Kötődése Csömörhöz? Hogyan került ide?

– Valójában mi véletlenül kerültünk Csömörre 1980-ban. Budapesten a Semmelweis Ortopéd Klinikán egy orvos megállapította, hogy a 3 éves kisfiamnak 3 nyitott csigolyája van és gyenge a csontozata. A diagnózis hallatán elsápadtam. Az atlétatermetű orvos bátorítólag szólt: „Tessék rám nézni! Én is ilyen problémával születtem… Legyen a gyerek egész nyáron ruhátlanul a napfényen és sportoljon! Csupán a fentről lefelé ható nyomástól óvakodjon!” Megfogadtuk. Nagyon gyorsan kellett cselekednünk. A férjem is, én is évek óta Budapesten dolgoztunk. Eldöntöttük, eladjuk a városi lakásunkat, és Pest közelében veszünk egy kertes házat. Gödöllőről Rákosszentmihályra igyekeztünk házat nézni, amikor a keresztirányú forgalom miatt Ilonatelepen meg kellett állnunk. Várakoztunk a piros lámpánál. A szemembe ötlött Csömör táblája. „Jé, de érdekes helységnév! Kanyarodj le, nézzük meg ezt a falut!” – javasoltam a férjemnek. Így is lett. Végigautóztuk a községet a Laki sarokig. Akkor még ott voltak az utolsó házak. Visszafordultunk, kiszálltunk a falu központjában és megérdeklődtük a lehetőségeket. A Fabók Julis néni házát ajánlották az Ady Endre utcában. Megkerestük, megnéztük. Sohasem láttam belülről parasztházat. Érdekesnek találtuk és megvettük. Csupán a fürdőszobával és az üvegezett verandával gyarapítottuk, hogy kevéssé változzon meg az „igazi” formája. Nagy udvar, nagy kert, szabadon játszhatott a kisfiam. Ő megerősödött, s mi itt maradtunk. Pedig csupán pár évre terveztük az ittlétünket. Következő év januárjában már magántanítványt küldött az akkori plébános, dr.Gerődi József atya. Az „őslakosok” pedig csak „gyüttmentnek” emlegettek, szúrós szemmel néztek ránk. De én eldöntöttem, azért sem neheztelek. Vasárnaponként éppen akkor jöttünk a miséről, amikor az evangélikus templomba mentek a hívők istentiszteletre. Gondoltam az „én Istenem is erős vár”, hát hangosan köszöntöttem a szembejövőket: „Erős vár a mi Istenünk!” Visszaköszöntek. Lassan elfogadtak. Igaz, keveset láttam a faluból, mert iszonyúan sokat dolgoztam. Pesten tanítottam, tankönyveket írtam, lektoráltam, a gyógypedagógiai főiskolának gyakorlatvezető tanára voltam, szakmai továbbképzéseket vezettem. Csak aludni jártam haza. Amikor megjelentek a tankönyveim, valamelyik csömöri pedagógus felfedezte, hogy én vagyok az író. Küldeni kezdték a magántanítványokat. A rendszerváltozás után kezdett a falu urbanizálódni, s áramlottak ki a városiak, gyarapodott a lakosság. Néhányan igényelték gyerekük számára a logopédiai terápiát, inkább eljöttek értem, s kocsival vittek hozzájuk, csak vállaljam el. Kitárult előttem a falu, gomba módra nőttek az új hatalmas házak. Egészen más lett Csömör. Ám igazán 1992.után kedveltek meg a csömöriek. Ezen a nyáron – kijőve az egyik vasárnapi miséről – Mucza Béla atya – az ő sajátos humorával – megállított a templomlépcsőn és a következőket mondta: „Aki Apáczai Csere János-díjat kap, az tud tanítani. Ősztől maga fogja tanítani délutánonként a kisiskolásoknak a hittant.” Meglepődtem. Az igaz, hogy én egyházi iskolába jártam, és az alapvető hittant megtanultam, de soha nem akartam tanítani. Hazamentem, elmondtam a férjemnek, aki délutánra összeszedett három toronynyi könyvet az egyetemi tankönyveiből, s elém tette: „Nos, ha hittant tanítasz, akkor tanulj!” S én lelkesen tanultam. Ettől kezdve már az éjszakáimat is Csömörnek szenteltem, s úgy tűnt, valóban megkedveltek, mert nyugdíjba vonulásom után – 1996-ban – idehívtak logopédusnak.

Szerkesztői kérdés:
  Mik voltak az első benyomásai?

– Értelmes, szorgos emberek a csömöriek. Mindent pénzzé tudnak tenni. Amikor idejöttünk lakni, számtalanszor segítettem a nagy hátival HÉV-re felszállni igyekvő néniknek. Ügyes, jó háziasszonyok, otthonukra igényesek. Elvarázsolt a népviseletük. Mily színpompás volt egy-egy vasárnapi szentmisén az öltözetük! Mindig fájlalom, hogy elhagyták. Különben ápolják a népi hagyományokat, nagyon tudnak ünnepelni! Szembetűnő az egymásnak történő kölcsönös segítés. Ez különösen is az építkezésekre volt jellemző. Gyorsan szaporodtak az új vagy régi átépített házak.

Szerkesztői kérdés:
  Milyen változások történtek az utóbbi években?

– 1990. után Csömörön is megváltozott az élet minősége. Az infrastruktúra fejlődése könnyebbé tette a mindennapokat. Nő a diplomások száma. Elindult a polgárosodás, ami jól megfér a régi falusi életformával. Őrizni is kell ezt a harmóniát! A koncepciózus önkormányzati vezetők éltek minden adandó lehetőséggel. Nagyon segítették az iskolai oktatást, így az erkölcsi nevelésre is odafigyeltek, s amit ma már a kormány is gonddal kezel, az iskolai hitoktatást említeném. Csömörön ez már 20 éve gyakorlat. Nem nulladik órában reggel 7 órakor, nem is tanítás után délután, hanem a tanulás aktív idejében osztály fokokra lebontva, az órarendbe beiktatva történik. Óriási dolog! Keresztény erkölcs nélkül pusztul a társadalom, sorvad a haza.

Szerkesztői kérdés:
  Milyen tanácsot adna az önkormányzat vezetőinek?

– Legyen „nyílt fülük” a hallásra, „látó szemük” a szükségre és „készséges szívük” a cselekvésre! Röviden idézem a latin bölcsességet: „Discat servire, qui quaerit ad alta venire!” azaz „Aki magasra akar jutni, tanuljon meg szolgálni!”.

 

Köszönjük az interjút!

Comments (2)

  • Román Sándor

    Nagyon jó volt újra olvasni Dóra néni tiszta egyenes határozott mondatait.. Az én gyerekeimet is tanította , és soha nem felejtjük el azt az első áldozást amire felkészítette őket.

  • Andrea Sandor

    Mi is nagyon szeretjük Dóra nénit! Minket is tanított!

Hozzászólás!