Szerkesztői kérdés:
  Mi a kötödésed Csömörhöz?

Itt születtem, sőt az a telek, ahol élünk 1720-as évek óta a Morva családé (anyai vonalon a felmenőimé). Itt jártam iskolába, itt nőttem fel, a patakon a Pánszkiban (jelenleg ott van a Falugondnokság). Itt voltam fiatal, bálok voltak, még anyukám is elkísért. Akkor az még nem volt „ciki”, hogy a szüleink is látják, hogyan mulatunk. A kézilabdapályán rekedtre kiabáltuk magunkat 50 évvel ezelőtt, amikor a kissé szegényes pályán NB/l-es meccsek voltak. Több ezren voltunk kinn. Nyaranként, az iskolás fiúk körmérkőzéseket játszottak egymással: Kakastelep – Bulgárkert – Sztranya (= Petőfi utca) – Hőstelep. Ezeken a meccseken akkor több szurkoló volt a KISPÁLYÁN – mert úgy hívtuk – mint most a csili-vili csarnokban. Még visszatérnék a Hőstelep nevére. Miért is ez a neve? Mert az első világháború után Horthy Miklós kormányzó úr a hadiözvegyeknek és árváknak 200 négyszögöles telket és szoba-konyhás házat adott! Tette ezt nemcsak Csömörön! Az Ady Endre utca közepe táján, (a 39. sz.) egy takaros sárgára festett ház őrzi ennek emlékét.

Apai vonalon én a Rokkant Krizsán Györgynek vagyok az unokája. Nagypapa bíró volt a faluban, kurátora volt az evangélikus egyháznak, és hadirokkant volt. Ő is, és mint minden hadirokkant, kapott 2 hold földet Horthy Miklós kormányzótól. Ha valaki rápillant a falu külterületi térképére, akkor a Kistarcsa felé vezető Y elágazás által határolt terület még a mai napig Rokkant földként szerepel! Csak úgy csendesen kérdezem: a Hősök terén, 2014 június 28-án, a világháború kitörésének 100. évfordulóján volt-e egy hivatalos tisztelgés, egy hivatalos koszorúzás az első világháború hősi halottainak emlékére, pedig a halottak nevét obeliszk őrzi ott!

Édesanyám „önként lépett be” a tsz-be, és itt első pillanattól brigádvezető volt, Édesapám a tsz elől az Ikarusba menekült. Sem ők, sem mi gyereke nem voltunk tagjai egy pártnak sem.

Tisztességre neveltek, és arra, hogy legyek büszke a szlovák gyökerekre, és még büszkébb arra, hogy m a g y a r vagyok!

Mindkét Nagypapám és Édesapám is presbitere volt a csömöri evangélikus gyülekezetnek. Érthető módon nagyon büszke vagyok arra, hogy három évvel ezelőtt a gyülekezet presbiterré választott.

Amikor férjhez mentem, Budapestre kerültem. Megözvegyültem, 4 év után találkoztam jelenlegi férjemmel dr. Ákoshegyi Imrével. Eredeti hivatása állatorvos, aktív életének utolsó 25 évét a Szent István Egyetemen oktató és kutató státuszban töltötte. Mikor összekötöttük az életünket, nem kellett kétszer mondani, hogy jöjjünk vissza Csömörre. (Mert aki nem tudná, ez világváros! Nemsokára Budapestet Csömörhöz csatolják, de mi még gondolkodunk ezen.)

Szerkesztői kérdés:
  Kérjük, beszéljél arról, hogy hogyan élted meg a rendszerváltozástól 2014-ig terjedő időszakot? Hogyan látod Csömör jelenét, milyen falut képzelsz el? Milyen faluban szeretnél élni 2018-ban?

A rendszerváltás kezdetén nem éltem Csömörön, de a falu minden rezdüléséről tudtam, képben voltam. Édesapám és keresztapám, Fábián István tagja volt a Földosztó bizottságnak. Akkor még együtt volt a falu! Nem engedték be azokat a gyűlésekre, akik csak spekulánsokként vettek volna részt a földkiosztáson!

Amikor visszajöttünk – már ketten a férjemmel – sajnos nem azt a falut találtam, amit tíz évvel korábban itt hagytam. Sokat fejlődött a település, ez tagadhatatlan, de szellemében már nem a régi! Nem köszönnek az emberek egymásnak, elidegenedtek egymástól. Nem takarítják a portájuk előtt az utcát, az árkot. Egyszerűbb betelefonálni az önkormányzathoz, hogy „nem folyik el a saját bejáratom előtt a víz!” Talán, ha kitakarítanád az árkodat, elfolyna.

Én faluban szeretnék élni – nem városban. Tudom, hogy ez a városiasodó tendencia visszafordíthatatlan. Bármennyire is szeretem ezt a falut, de ha átnézek Nagytarcsára, irigykedem, hogy megőrizte falusias jellegét. Ott nincsenek sorházak a falu közepén, de van négy lakóparaja a falu körül, és békésen megvannak egymással.

A falu jelenével kapcsolatban:

A kétféle identitás keveredik itt, és ez békétlenséget szerez. Megoldható lenne minden probléma, ha a falu vezetése a saját maga által hozott határozatokat mindenkivel be is tartatná. Nem félne büntetni a szabályt áthágókat, esetleg még az engedély nélküli épületekre bontási határozatot is hozhatna. Igaz, hogy az építésügy 2013-tól átkerült Gödöllőre. Gödöllőnek könnyebb az itt meghozott Helyi Építési Szabályzatot betartatni. Tárgyilagosabban dönthetnek a járási székhelyeken az esetleges szabálytalankodókkal szemben. Választáskor nem kerül nekik „X”-be! Részemről a kormánynak ezt a döntését is üdvözölni tudom.

Aktívan részt vettem a Csömöri Civil Egyesület munkájában 2006-tól, a megalakulása óta. 2010-ben meg is nyertük a választást. – Szerénytelenség nélkül mondom így, mert szereztem egy-két X-et a képviselőknek.

Láttam az előző önkormányzat hibáit is, de látom a jelenlegijét is. Egyik sem örült a kritikának. Az előző sok kölcsönt vett fel, de épült szépült falunk. Akkor még nem lehetett tudni, hogy majd az állam átvállalja a devizahitelben felvett kölcsön egészét.

A 2010-es választás után a baj nemcsak a kommunikációval kezdődött, hanem minden megnyilvánulásukkal! „A kormány, a kormány….” és mindennek a kormány volt az oka. A képviselő testületi ülések hangneme oly mértékben volt elfogadhatatlan számumunkra, hogy 2012-től nem jártunk el azokra. Egyik ülésen az egyik képviselő egy mondatban úrnak szólította az iskolaigazgatót, és elvtársnak a járás tanügyi felügyelőjét! Na, ez volt az utolsó ülés, amelyiken részt vettünk!

Mindenkiből az jön ki, ami benne van! Pl. az addig hangoztatott pártsemlegesség! Ennek egy másik eklatáns példája volt a Hírmondó 2013. januári száma, amely fehér borítóval jelent meg, tiltakozva járások visszaállítása ellen! Úgy, mint más ügyben a Népszabadság, és a Népszava! Az már csak hab a tortán, hogy az üres borítón a, rövid szöveg orbitális hazugság volt, mert azt a látszatot keltette, mintha csak a kommunizmus idején lettek volna járások. Pedig járások már a XIII. századtól voltak Magyarországon!

Szóvá tettük, ennek a vezetésnek sem tetszett a kritika! Végül lemondtam minden tisztségemről és minden munkáról.

Nemcsak nekem nem tetszett ez, hanem Boross Jenőnek, volt képviselőnek sem, aki felmondása egyik okaként ezt is felsorolja. Nagyon fontos, hogy mindenkiben rögződjék: Boross Jenő TÖRTÉNELMET IRT! Felállt a székéből, elsőnek a rendszerváltozás óta, és kiment! Pedig a hátán vitte be a csapatot!

Szerkesztői kérdés:
  Milyen tanácsot tudnál adni az elkövetkező önkormányzati vezetés számára, milyen hibákat ne kövessen el, mire vigyázzon? Hogyan és milyennek képzeled el a jó és számodra elfogadható önkormányzatot?

Bárki is nyer:

  1. A demokratikusan meghozott határozataikat tartsák be, mert különben anarchia lesz!
  2. Tartsák tiszteletben a választóikat. Amikor valaki problémával fordul a vezetéséhez, akkor, ha nem is tudják elintézni a kérést, legalább válaszoljanak. Jó lenne készíteni egy kimutatást a négy év válaszolatlanul hagyott beadványairól. (Nekem nagyon sok van!)
  3. Ne csípőből vezessék a falut. Nemcsak lakossági találkozókat kell szervezni, hanem a találkozók alakalmával a kockás füzetbe felírtakat teljesíteni is kell.
  4. Nem kéne annyit költeni a propagandára és kommunikációra, mint az elmúlt négy évben. Nagyon szépek a kiadványok, küllemüket tekintve, de tartalmukban duplicitások vannak. Mi pénz ez, míg a kezünkbe kerül!
  5. Az önkormányzati beszámolókat úgy kell megírni, hogy azokat az is értse, aki nem volt ott. Pl. a bányaügy kommentálása. Az nem tájékoztatás volt, hanem kész átverés!
Szerkesztői kérdés:
  Mi a véleményed a civil társadalomról, a civil kurázsiról? Mit tartasz a legfontosabbnak?

Ez érdekes kérdés. Azt hiszem, hogy a civil szerveződéseknek azokat a problémákat kell megoldaniuk, amit a politika nem tud. Vagy amit a politika elrontott. Egy-egy, – a politikai vezetők szemében – lényegtelen kérdés megoldásával csoportok épülnek, egymáshoz tartozó emberek erős szövetséget alkotnak, és megtanulják saját céljaikat, érdekeiket kiharcolni, megvédeni.

Szerkesztői kérdés:
  Hogyan érzed magad Csömörön? Mi a legfontosabb, amit ki tudnál emelni?

Nehezen tudnám már máshol elképzelni az életem. Nagyon jól érzem, érezzük itt magunkat. Ennél az állapotnál csak az lenne jobb, ha olyan önkormányzata lenne Csömörnek, amelyik jobban meghallja a lakosok problémáit és elsimítja a problémás ügyeket.

Ha a kisember – én – nemcsak a választási időszakban lenne fontos, hanem a többi három évben is embernek tekintenék!

Végezetül a Máté evangéliuma 18, 15-17 versei szerint: én először nekik szóltam, nem a hátuk mögött, azután az egyesület előtt szóltam, azután – most – nyilvánosság előtt szólok!

 

Köszönjük szépen az interjút és ajánljuk figyelmükbe a férjjel Dr. Ákoshegyi Imrével készített beszélgetést is!

Comments (4)

Hozzászólás!