Százhatvan három évvel ezelőtt, 1849. július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor, a magyar költészet legkiemelkedőbb és legismertebb alakja.

Petőfi SándorPetőfi Sándor (1823-1849)

Csatában A földön is harag, Az égen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak! A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog! Előre, katonák, Előre, magyarok! Komoly felhők közül Bámul reánk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak, A sűrü lomha füst Sötéten gomolyog, Előre, katonák, Előre, magyarok!
Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk bömbölnek, hogy Reng a világ bele; Te ég, te föld, talán Most összeomlotok! Előre, katonák, Előre, magyarok! Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! Medgyes, 1849. március 2-3.

Petőfi Sándor „Csatában” című költeménye alig öt hónappal 1849. július 31-én bekövetkezett halála előtt született. A költő 1848 nyarán írta meg „Az apostolt”, mintegy előre látva a történteket, majd nem sokkal később, szeptember 16-án megfogalmazta kiáltványát:

„Talpra legények! Ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig. …föl, polgárok, föl küzdeni életre-halálra.”

Utolsó versében így emlékezett:

Szörnyű idő… Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyüség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidon Két kézzel az enyészet.
Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? Mezőberény, 1849. július 6-17.

A költőt, amennyire lehetett, Bem tábornok óvta a harcmező veszélyeitől, de Petőfi mégis több ütközetben is részt vett. Katonai pályája során kétszer is lemondott rangjáról, de átmeneti és rövid polgári élete után hamar ismét századosként Bem segédtisztje lett, majd a szászsebesi és a bánsági hadműveleteket követően Bem érdemjellel tüntette ki, és őrnaggyá léptette elő.

Nem sokkal később a költő katona Mészáros Lőrinc hadügyminiszter után annak helyettesével Klapka György tábornokkal került összetűzésbe, aminek házi őrizet és ismételt rangjáról való lemondás lett a vége. Tiszti fizetése híján Petőfi nehéz helyzetbe került, de 1849 júniusában maga Kossuth Lajos kérte fel a nép mozgósítására. A költő az orosz beavatkozást követően csatlakozott ismét Bem hadseregéhez. 1849. július 31-én találkozott Bem mintegy 3–4 ezer főt számláló serege a csaknem ötszörös túlerőben lévő orosz haderővel. A fehéregyházi (segesvári) ütközet a magyarok vereségével végződött. A csatában délután még élve látták a költőt, de további sorsát máig homály fedi.

Battle_of_Segesvár_BellonySegesvári csata

A halott Petőfiről egy bizonyos August von Heydte osztrák őrnagy, (később ezredes) tanúskodott több évtizeddel később. Fogoly tisztek tanúvallomásukban „egy alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas, mellén átszúrt felkelőt” Petőfivel azonosítottak. A holttest mellett találtak egy Bemhez írt jelentést is a honvédcsapatok állásáról. A történészek és kutatók mai álláspontja szerint Petőfi Sándor 1849. július 31-én elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halál halt, de valószínűleg hevenyészett tömegsírban temették el.

 

Élete legnagyobb szerelme, Szendrey Júlia az 1868-ban, halálos ágyán apjának írt levelében így emlékezett Petőfi Sándorra:”Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”

 

A csata leírására vonatkozó orosz források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára mikrofilmgyűjteményében is megtalálhatók.

 

Forrás:

http://www.honvedelem.hu/cikk/33048, Zilahy Tamás cikke

Garadnai Zoltán: Petőfi Sándor, Szendrey Júlia és gyermekük, Zoltán keresztelési anyakönyvei a Magyra Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának mikrofilmtárában

http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/szabadsag_es_szerelem.html

http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184901.htm

wikipédia

 

 

Comments (1)

  • Pongó Béla

    Petőfi Sándor
    JÖVENDÖLÉS

    “Mondád, anyám, hogy álmainkat
    Éjente festi égi kéz;
    Az álom ablak, melyen által
    Lelkünk szeme jövőbe néz.

    Anyám, álmodtam én is egyet,
    Nem fejtenéd meg, mit jelent?
    Szárnyim növének, s átröpűltem
    A levegőt, a végtelent.”

    ,Fiacskám, lelkem drága napja,
    Napomnak fénye! örvendezz;
    Hosszúra nyujtja élted isten,
    Álmodnak boldog titka ez.’ –

    És nőtt a gyermek, lángra lobbant
    Meleg keblén az ifjukor,
    S a dal malasztos enyh a szívnek,
    Midőn hullámzó vére forr.

    Lantot ragadt az ifju karja,
    Lantjának adta érzetét,
    S dalszárnyon a lángérzemények
    Madárként szálltak szerteszét.

    Égig röpűlt a bűvös ének,
    Lehozta a hír csillagát,
    És a költőnek, súgarából
    Font homlokára koronát.

    De méreg a dal édes méze;
    S mit a költő a lantnak ad,
    Szivének mindenik virága,
    Éltéből egy-egy drága nap.

    Pokollá lett az érzelemláng.
    És ő a lángban martalék;
    A földön őt az életfának
    Csak egy kis ága tartja még.

    Ott fekszik ő halálos ágyon,
    Sok szenvedésnek gyermeke,
    S hallá, mit a szülő bus ajka
    Kínjának hangján rebege:

    ,Halál ne vidd el őt karomból,
    Ne vidd korán el a fiut;
    Soká igérte őt éltetni
    Az ég… vagy álmunk is hazud?…’

    “Anyám, az álmok nem hazudnak;
    Takarjon bár a szemfödél:
    Dicső neve költő-fiadnak,
    Anyám, soká, örökkön él.”

Hozzászólás a(z) Pongó Béla bejegyzéshez Kilépés a válaszból