Az Első világháború kirobbanása (1914. július 28.)

 

„Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke művének szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.

A gondviselés másként határozott. (…)

Mindent megfontoltam és meggondoltam.

Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.”

ferenc_jozsef-kialtvany       Franz_Joseph,_circa_1915

Ferenc József kiáltványából

1914. június 28-án, egy hónappal korábban Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. A trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal épp az volt a Monarchia célja, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. Délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsebesült. Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben Gavrilo Princip, a „Fekete Kéz” nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette őt és feleségét. A merényletet követően a Monarchiában egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, Ferenc József császár és király II. Vilmos német császárhoz fordult, és a levelében arra utalt, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. A németek úgy látták, hogy az idő kedvez egy háború elindításához, mivel Oroszország nagy iramban építette a vasúti hálózatát, és ezzel könnyebbé és gyorsabbá tette a hadserege mozgósítását. A német válasz egyértelmű volt, azonnali támadást javasoltak.

ferenc_ferdinanad_merenylet_elottRöviddel a merénylet előtt

Moltke német vezérkari főnök terve az volt, hogy míg a német haderő mintegy hat hét alatt döntő győzelmet arat a francia hadsereg fölött, addig a Monarchia csapatai feltartóztatják az orosz és a szerb erőket. Franciaország után pedig a német csapatok is keletnek fordulnak, és együttes erővel legyűrik a cári hadakat.

Egy hónappal a merénylet után, vagyis pontosan 100 évvel ezelőtt, Bécs hadat üzent Szerbiának, s a csapatok megindultak délre. Néhány nappal később, augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, augusztus 3-án pedig Franciaországnak. A német vezetés ultimátumban követelte a belga kormánytól, hogy a hadereje átvonulhasson Belgiumon, az azonban ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. A brit hadüzenet kiváltó oka ez volt, és augusztus 4-én beállt a hadiállapot a Brit Birodalom és Németország között. Augusztus 5-én a Monarchia üzen hadat Oroszországnak, 6-án Szerbia Németországnak, augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának. Augusztus 23-án belépett a háborúba a Japán Birodalom, miközben Törökország augusztus 3-án szövetséget kötött Németországgal, majd elzárta a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál. A nagy háború résztvevői – a tengelyhatalmak, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a velük szembenálló antant, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország – meg voltak győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzhetik ellenfeleiket, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok.

szojka_05_05_large

Nem így történt, a háború hamarosan világméretűvé, négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Kevéssel a háború kitörése után ugyanis a britek megtámadták a német gyarmatokat, a háború ezzel az egész világra kiterjedt.

1914 nyarán az összesen mintegy 20 millió fős hadseregek fölött rendelkező vezérkarok mindkét oldalon a gyors hadi sikerekben bíztak. A német katonákat úgy indították útnak, hogy mire lehullanak a falevelek, már otthon lesznek.

Magyarország, mint az Osztrák Magyar Monarchia része, külügyeiben nem független politikai hatalomként lépett háborúba. A szerb helyzetre és a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet jelentőségének túlbecsülésére jellemző, hogy a háborús helyzet már 1914 júliusában megérett a konfliktusra. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy Bécs nem mond le a Szerbia elleni akcióról, amelyhez gróf Tisza István csak annyit tudott hozzátenni, hogy július 14-én feltételül szabta: a Monarchia jelentse ki előre, hogy a Szerbia ellen indítandó akcióval jelentéktelen határkiigazításokon kívül szerb területek megszerzésére nem törekszik.

István_TiszaTisza István

Egyedül a magyar miniszterelnök, Tisza István volt az a vezető államférfi Európában, aki komolyan szót emelt a háború ellen. A merényletet követő koronatanácson azonban azok az – akkor még osztráknak számító – nemzetiségi politikusok szavazták le, akiknek hazája később a győztes államok között szerepelt, és Magyarország háborús szerepének a világ közvéleménye előtti félreértelmezésében aktív szerepet játszottak.

Magyarországnak ugyanis nem volt érdeke a háború, és Tisza István mindent megtett Magyarország hadba lépése ellen, de amikor e törekvései meghiúsultak, a háború kárainak enyhítésére.

Tisza István az annexióellenes magatartását akkor sem változtatta meg, amikor 1915-ben a Monarchia még előnyös pozíciókban volt. Románia legyőzése után 3500 km² határrevízióra került sor, amely – gyéren lakott terület lévén – néhány száz román állampolgárt érintett, és kizárólag stratégiai jelentősége volt. Tisza elítélte Szerbia annektálását, és Vilmos császárral is szembeszállva a szerbekkel kötendő különbéke mellett kardoskodott, amelyben kárpótlásul Albániát adta volna Szerbiának.

Károlyi MihályGróf Károlyi Mihály

Gróf Károlyi Mihály ezt írja emlékirataiban:

„1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.”

Az európai hatalmak azonban évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, a szarajevói merénylet megfelelő ürügyet jelentett a háború kirobbantására. Az okok másutt és egészen mélyen gyökereztek: az imperialista hatalmi rivalizálás, az egymással rivalizáló nacionalizmusok, a Habsburg korona alatt egyesített népek önállósodási kísérletei következtében kialakult konfliktusok lényegében elkerülhetetlenné tették az összecsapást. A „hosszú 19. század” után elkezdődött a „rövid 20. század”, amely teljesen és végérvényesen átalakította a világ politikai, társadalmi és gazdasági térképét, és alapvetően meghatározta (és meghatározza) az európai nemzetek sorsát…

 

Forrás:

Múlt-kor

Wikipédia

A Magyarok Krónikája, Officina Nova, 1996.

Galántai József: Az I. világháború, Gondolat, 1980.

Comments (1)

  • Pongó Béla

    Sajnálom, hogy a Csömöri Hírmondóban ez a téma egy sort sem ért

Hozzászólás!