1994 júliusában három hétig tartó egyiptomi körutazáson vettem részt. Felejthetetlen élmény volt megtekinteni az ókori Egyiptom emlékeit, bepillantani egy ősi, de ugyanakkor még mindig eleven kultúrába. Elmenni egy kopt misére és „visszautazni” a kereszténység gyökereihez. Az utazás fénypontja, egyben legkalandosabb része a az Egyiptomi sivatagban és a Szaharában tett hosszú út volt, mely során az oázisokat látogattuk végig. Esténként, amikor elmúlt a forróság, feltámadt a szél, valami különleges, megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába. A sivatag hangja, a szél, a pálmafák susogása, az állatok, emberek zaja valami nagyon különleges zenét „komponált”. Még mindig „megborzongok”, ha visszagondolok erre!

1994. június 17-én elfogadták az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, ezért ez a nap az elsivatagosodás és a kiszáradás elleni küzdelem világnapja. Ekkor a világméretű kampányra irányul a figyelem, mely tudatosítja felelősségünket a szárazföld pusztulásában, valamint felhívja a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság világméretű hatásaira. A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. Ezeknek a területeknek környezetét súlyosan fenyegetik különböző hatások: a sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság. Több mint 135 millió embert – Franciaország és Németország lakossága együttvéve! – fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be.

 Az elsivatagosodás veszélye minket is érint, a Duna-Tisza köze és az Alföld a leginkább érintett terület, de mi – csömöri polgárok – sem kerülhetjük el azt, hogy helyi szinten is gondoskodjunk a felelős vízgazdálkodásról, vízelvezetésről és a víz megőrzéséről.

 

Forrás: jelesnapok.oszk.hu

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!