Az úrnapi körmenet az Eucharisztia iránti tisztelet nyilvános kifejezése. 1274-79-ben Kölnben vezették be, s a 14. században sok német városban elterjedt. Célja kettős volt: hitvallás az eretnekekkel szemben; ill. Krisztus felmutatása világnak és a világ hódolatának kifejezése Krisztusnak. Az úrnapi körmenet útvonalán 4 oltárt állítottak a 4 égtáj felé, ott felolvastak egy-egy, az Eucharisztia alapításáról szóló szentírási részt, majd szentségi áldást adtak. A körmenet egyben oltalomkérés is volt a természeti csapások, ill. háborúk ellen, a működését az egyházi jog is szabályozta. Az ünnep megkedveltetésére közvetlenül sokat tett a XIII. században Szent Júlianna, lüttichi apáca, aki egy látomásában a teliholdat látta, amelyből azonban egy darabka hiányzott.

Mennyei sugallat révén megtudta, hogy a hold az egyházi évet jelképezi, hiánya pedig az Oltáriszentség ünnepe. Julianna látomása többek között Pantaleon Jakab lüttichi papot is megindította. Jakab később IV. Orbán néven pápa lett. Éppen Orvietóban nyaralt, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltozás alatt vérezni kezdett (1264). Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. Orbánt a csoda most már arra bírta, hogy úrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje, Aquinói Szent Tamást pedig megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával. A filozófus Tamás költőként is remekelt: az ünnep szekvenciája (Lauda Sion, Salvatorem) és körmeneti énekei (Pange lingua gloriosi, Sacris Sollemniis, Verbum supernum) a középkori himnuszköltészet legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak. Számos szép magyar fordítást ihlettek, köztük a két legnagyobbat, Babits Mihályét és Sík Sándorét, továbbá Szedő Dénesét.

Megünneplésére hazánkban 1292-ből és 1299-ból vannak adatok. Az 1501-ben megtartott budavári körmeneten II. Ulászló is részt vett, és az óriási néptömeg jelenlétében Mohamed jelképes mecsetjét és koporsóját a török katonákat ábrázoló bábukkal együtt elégették, s ami megmaradt, azt botokkal, kövekkel törték össze. A látványos szokást azzal a jóslattal magyarázták, hogy a mohamedán hitnek csak akkor lesz vége, ha Mohamed koporsóját sikerül szétrombolni. Az 1649-ben kelt Vas megyei pásztorok céhlevelében a pásztorokat is kötelezték, hogy az úrnapi körmeneten részt vegyenek és a körmenet után a céhmester háza előtt kürtöljenek.

Főoltár_a_Hősök_terénEucharisztikus világkongresszus 1938. Főoltár a budapesti Hősök terén

A néphagyományban Úrnapja a legünnepélyesebb hitvallás, az Egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma. A középkori és az újkor eleji körmenetek tömegméreteiről és ünnepélyességéről sok leírás maradt, különösen jól ismertek a budavári körmenetek, melyeken királyok (Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos) is részt vettek. Az újkorban a Habsburg-uralkodók és a bécsi udvar számára is fontos volt Úrnapja méltó megünneplése. Az Úrnapi körmenetben a pap baldachin alatt viszi az Oltáriszentséget, előtte fehér ruhás kislányok vagy a Mária-lányok kosárból virágszirmokat szórnak. Az Úrnap körmenet útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették.

A királyi és fővárosi ünneplések szokásrendje kihatott a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára is, azon azoknak is részt kellett venni (pl. a pásztoroknak), akik foglakozásuk miatt máskor ritkán látogatták a templomot. A falusi-mezővárosi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfi tagja ott legyen az Úrnap körmenetben. Bácska népe egyenesen valamiféle férfiünnepnek érezte az Úrnapját (talán a név jámbor értelmezése folytán). Falvakban úrnapi sátrakat az oltárak fölé készítettek a falu különböző pontjain, később csak a templom körül. A sátrakhoz és a Szentség elé szórt zöldgally, virág és fű összehordása fiatal legények és leányok kötelessége volt, az oltár fölállítása és szentképekkel való földíszítése azé a gazdáé, akinek házát a plébános kijelölte. A körmenet énekeit zenekar kísérte. Székelyföldön, Göröcsfalván a 4 oltár mellé jegenyeágakat, Csíkdánfalván nyírfaágakat vertek, Csíktaplocán az oltárokat az utcák keresztjeinél helyezték el, Gyergyóalfaluban az oltárokat a piacon, az iskolánál és a községháza előtt állították föl. Gyimesbükkön (ahol úrnapján van a templombúcsú) az Úrnap körmenet a „Kontumáciáig” vonul sok virágkoszorúval díszített színes zászlóval, piros-fehér-kék csíkos, „rezes”-rokolyás asszonyok, fehér harisnyás, fekete mellényes férfiak, a fehérbe öltözött gyermeksereg, népviseletes leányok kíséretében.

Az Oltáriszentség elé szórt és Vele megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág egyike a katolikusok legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek.  Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág, ekkor a falu népe széthordta. Az Úrnap körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból, sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, ill. a sátorba tettek. A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfaván az úrnapi koszorút az istállóba a gerendára akasztották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalmára. Csíkszentimrén, Csíkcsekefalván, Kászonfeltízen az úrnapi oltárról egy-egy ágat vittek haza és minden levelére egy Miatyánkot mondtak, Csíkkozmáson a zöldágakat az ágy fölé tűzték, s leveleire az egy-egy Üdvözlégyet imádkoztak.

 

Forrás:  lexikon.katolikus.hu , mek.oszk.hu , jelesnapok.oszk.hu , mek.oszk.hu

 

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!