Gondolatok egy filmről, a politikáról és a süteményről

Új filmsorozat indult a Duna tévén tegnap este. A film rendezője Rudolf Péter színész, rendező, aki Fehér Béla azonos című könyvéből varázsolta elénk az 1848-49-es forradalom világát, hangulatát. A könyv szerzőjének bevallott célja az volt, hogy a forradalom eseményeit „alulnézetben” a mikrotörténet szemszögéből ábrázolja. Teszi ezt egy sajátos szatirikus humorral.

Az elmúlt évtizedek alatt számos, de a történelmi esemény fontosságához nem elegendő, filmet forgattak a forradalomról. Gondoljunk Várkonyi Zoltán (A kőszívű ember fiai), Sára Sándor (A 80 huszár), Bereményi Géza (A Hídember), Lugossy László (Szirmok, virágok, koszorúk) filmjeire.

Rudolf Péter rendezői munkájának köszönhetően a forradalom egy új arcát láthatjuk. És bizony ez a történet nem fekete-fehér, nem a jó és a rossz harca, hanem emberi sorsok elevenednek meg előttünk. Van barátság, szerelem, árulás és hősiesség. Mint az életben, ugyan a történelem nem ismétli meg önmagát, de a történelmi helyzetek igen. És a történelmi fordulópontok idején, amikor az idő hirtelen meggyorsul, minden változik, az addig elfogadott normák megváltoznak, új emberek, arcok és eszmék határozzák meg sorsunkat.

A filmből is látjuk, hogy ez nem egyszerű dolog!

Könnyebb megírni a nagy történetet, a harci eseményeket, a csaták történetét, a nagy politikai vitákat. De nagyon nehéz megérteni azt, hogy a csendes többség, az átlagemberek hogyan gondolkodtak, cselekedtek. Az átlagember az életét és a családját féltette, számára a forradalom a felfordulást, a bizonytalanságot jelentette. Az emberi vívódás, lelki konfliktus ugyanakkor sokkal nehezebben ábrázolható. Pedig sokszor itt és ezen keresztül fogható meg a lényeg, vagyis az, hogy a történelmet mindig és mindenkor emberek csinálták. Olyanok, mint mi! Jók és rosszak, szépek és csúnyák, magasak és alacsonyak, vékonyak és kövérek, fiatalok és öregek, nők és férfiak, stb.

Sorolhatnám a sort.

Az élet sokszínű, színes és fergeteges kavalkád, és ez így volt korábban is. Ne essünk abba a hibába, hogy a történelmet feketén-fehéren lássuk, leegyszerűsítsük azt a jó és a rossz harcára.

A filmben megjelenik ugyanakkor a titkos szál, vagyis a titkosszolgálati kapcsolat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az Osztrák Birodalom belső elhárítása magas színvonalon működött. Az ügynökök beépültek a magyar társadalom szinte minden rétegébe, elsődlegesen a politikailag aktív személyek köré. Ezek a jelentések nagyrészt megsemmisültek a két világháború között, amikor a szociáldemokrata felkelők felgyújtották az osztrák Belügyminisztérium épületét.

Elképzelhetjük, hogy mennyire árnyalt kép rajzolódna ki a reformkorról, ha ezeket az „ügynökaktákat” ismernénk. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a 19. század első felének történetét sokkal árnyaltabban látnánk. Ugyanez vonatkozik a neoabszolutizmus korszakára, vagyis az 1848/49-1867 közötti időszakra is. 1860-ban az Októberi diploma kiadásával egyidőben az osztrák hatóságok kiadták a belügyi iratokat, de előtte az ügynökaktákat megsemmisítették. Precíz munkát végeztek! Az iktatókönyvekben az ügyek címét, tárgyát és az ügyiratszámot is lefestették, hogy még arra se lehessen következtetést levonni, hogy kit és miért figyeltek a hatóságok.

Ugye ismerős a történet! Pedig semmi kapcsolat sincs a 19. század közepe és napjaink között, hacsaknem az, hogy a diktatórikus hatalom mindig figyeli az ellenzékét, a politikai agitárorok, lánglelkű forradalmárok körül nem csak barátok, fegyvertársak, hanem ügynökök is megfordulnak. És sokszor semmi sem az, ami látszik. Hogyan is felejthetnénk!

Rudolf Péter filmjeit nagyon szeretem. A „Szerencsés Dániel” életre szóló élmény volt számomra, mivel „kinyitotta” a szememet 56-al kapcsolatban, az „Üvegtigris részein” mindig nevetni tudok, pedig már „ezerszer” láttam ezeket, a „Beugró” egy igazi élmény volt, miközben „Zsüti” sorsán keresztül részesévé válhattam a 20. század közepének magyar tragédiájának. Persze ez a felsorolás nem teljes, szubjektív, de talán megbocsátható…

Úgy gondolom, hogy nem esek túlzásba, ha kijelentem, hogy a „Kossuth-kifli” beleilleszkedik a művész (és a művészházaspár) alkotásainak sorába, nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, mint azt, hogy az édességet is kóstolják meg.

Ez az édesség eredetileg a beiglihez hasonlított. Pozsonyi-kiflinek is nevezték, és természetesen többféle recept létezik. A Kossuth-kifli általam kedvelt recepjét itt olvashatjuk:

***

Kossuth-kifli, Auguszt Elemér alapján

Régen tsemegetsinálóknak nevezték az édességkészítőket. A cukrász szót először Széchenyi István írta le 1830-ban, a Hitelben.

Amikor először készítettem Kossuth-kiflit, elhatároztam, hogy egy szabadnapomon ráveszem a páromat, menjünk el Pozsonyba. Keressük meg a Palugyay Jakab-féle vendéglőt, ahol Kossuth lakott és ette ezt a róla elnevezett könnyű sü-teményt. A vendéglő sajnos már nincs meg, de Pozsony csodálatos volt. Az Óvárosban minden második ház magyar vo-natkozású. Még itthon az interneten találtam egy nyugdíjas tanárt, aki vállalt magyar nyelvű “idegenvezetést”. Nem tudtam, hogy a Szent Márton-dóm tetejét a magyar Szent Korona 300 kilogrammos mása díszíti. De azt tudtam, hogy a Zöldfa fogadó a Nemzetgyűlés épületével szemben állt. Kossuth 1848. március 17-én a vendéglő erkélyéről jelentette be a téren gyülekező tömegnek Magyarország újjászületését, miután V. Ferdinánd aláírta az áprilisi törvényeket. Az erkélyen állva mutatta be a városnak az első magyar független kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost is.

Palugyay Jakabot csak úgy emlegették: “a pozsonyi Gundel”. A diós és mákos kifli a képviselők kedvelt csemegéje volt már az 1840-es évek elejétől. Kossuth állítólag a mandulás változatot szerette a legjobban. Palugyay csak 1848-ban nevezte el süteményét Kossuth-kiflinek, amit Németországban – hébe-hóba – még ma is így árusítanak.

Többféle Kossuth-kifli-recept létezik, én egy otthon is könnyen elkészíthetőt ajánlok.

HOZZÁVALÓK:

  • 20 dkg egész tojás (4 db tojás)
  • 12 dkg sárgája (4 db sárgája)
  • 24 dkg cukor
  • 16 dkg fehérje (4 fehérje)
  • 27 dkg liszt
  • 1 dkg sütőpor
  • 1 db citrom reszelt héja
  • 10 dkg vaj

ELKÉSZÍTÉSE:

  1. Kimérjük az anyagokat. A vajat megolvasztjuk.
  2. Az egész tojást és a sárgáját felverjük a fele cukorral.

tojas

3. A tojás fehérjét felverjük a másik fele cukorral.

hab

4.  A 2.és 3.pontban felvert tojáshabot habverővel óvatosan összekeverjük. A tojásfehérje nagyon kényes, nem szabad sokáig keverni, mert elveszti a nagy nehezen belevitt levegőbuborékokat.

tojas hab

5. A felvert tojásfehérjébe egyenletesen beleszórjuk a lisztet, a sütőport és a citromhéjat. Én a lisztet mindig egy papírlapra (sütőpapírra vagy szétvágott cukroszacskóra) szitálom, majd ezt félbehajtva, mint valami kis vályúból egyenletesebben tudom a lisztet szórni.

porcukor

6.  Beleöntjük a megolvasztott vajat, lazán keverjük.

felverni

7.  A masszát kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük, a tetejére szeletelt mandulát szórunk.

szorjuk

8.  Előmelegített sütőben, 160- 180 °C-on sütjük, fél óráig. Ez nem könnyű otthoni sütőben, mert én még nem láttam olyan sütőt, ahol a sütőtérbe helyezett hőmérő ugyanazt mutatta volna, mint a külső kijelző. Tehát, ha tehetjük, mérjük meg a hőmérsékletet magunk.

sutni

9.  Miután kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat szaggatunk belőle.

kész

 

Forrás: http://magyarkonyhaonline.hu/receptek/kossuth-kifli

 

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!