1776. július 4-én a Kontinentális Kongresszus elfogadta a 13 amerikai gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét. Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Levéltárban található. Ez a nap az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe, a szövetségi állam főünnepe.

„Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását. A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék.”
(Amerika tizenhárom Egyesült Államának Egységes Nyilatkozata, Fordította Vecseklőy József)

függetlenségi nyilatkozat

John Trumbull híres festménye a közhiedelemmel ellentétben nem a függetlenségi nyilatkozat aláírását, hanem azt ábrázolja, amint az öttagú bizottság a Kongresszus elé tárja a nyilatkozat szövegét. A függetlenségi nyilatkozatot ötvenhatan látták el kézjegyükkel. A nyilatkozat filozófiai háttere felvilágosodás-kori eszmékből eredeztethetők, mint például a szabadságjog, az egyenlőség és a deizmus eszméje. Bizonyos sorokat szó szerint vettek át John Locke műveiből.

Az amerikai függetlenségi háború előzményéhez tartozik, hogy a brit uralkodó királyi rendelettel 1763-ban megtiltotta a gyarmatosoknak, hogy átkeljenek az Appalache hegység gerincén, így akarták megakadályozni a gyarmatok növekedését. A hétéves háború után, 1765-ben adót vetettek ki a gyarmatosokra, ami az önérzetüket sértette. Majd újabb sérelmes intézkedések következtek. 1767-ben a Townshend-féle adótörvények tovább rontották a helyzetet, és Bostonban 1770-ben már összeütközés történt. 1773. december 13-án, miután a gyarmatosok az East India Company tearakományát megsemmisítették, az angol kormány felfüggesztette Massachusetts Bay gyarmat alkotmányát, 1774-ben pedig a Québec törvénnyel a gyarmatok területének nagy részét elszakította. Gage angol tábornok 1775 tavaszán seregével Lexington ellen vonult, és április 19-én eldördült az első sortűz, amelynek következtében tíz amerikai önkéntes holtan maradt a téren. Kirobbant az amerikai függetlenségi háború.
A Kongresszus 1776. május 15-i ülésén a gyarmatoknak állammá alakulást ajánlotta. Ugyanezen a napon Virginia a tizenhárom gyarmat közül elsőnek deklarálta a Nagy-Britanniától való elszakadást. Követe Richard Henry Lee június 7-én határozati javaslatot terjesztett a kongresszus elé, amelyben kimondani kérte: „Hogy ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknél fogva szabad és független államok, hogy a Brit Korona iránti alattvalói hűség alól felszabadultak, és hogy minden politikai kötelék, amely a gyarmatokat Nagy Britannia államához fűzte, megszakadt, illetőleg teljességgel meg kell szakadnia.” Ezt a szöveget később a Függetlenségi Nyilatkozatba is felvették, de a Kongresszus véleménye megoszlott, mivel a konzervatívok (Pennsylvania követe, Dickinson vezetésével) nem támogatták a javaslatot, így a Kongresszus a döntést július 1-re halasztotta.
Ezzel egy időben bizottságot küldött ki, amelynek az volt a feladata, hogy nyilatkozatot szövegezzen arra az esetre, ha Lee javaslatát a követek elfogadnák. A bizottság tagjai Jefferson, Franklin, Adams, Sherman és Livingston voltak.
A nyilatkozat lényegében az amerikai demokrácia egyik legnagyobb egyéniségének, az akkor 33 éves Jeffersonnak a műve. Jefferson előkelő virginiai családból származott s rendkívüli tehetsége és klasszikus műveltsége folytán csakhamar a nemzete élére került. Bár egyik legfiatalabb tagja volt a kongresszusnak, ott is elismert tekintélyt szerzett magának. Államférfi, művész és sportember egyesült személyében.
Lázító iratai előkelő helyet biztosítottak számára azon a listán, amelyet az angolok az amerikai hazaárulókról vezettek. Ő volt az angol toryk szemében a „sovány, tűnődő Cassius”, megnyerő külsejével, intelligens arcával, sima modorával „a született és veszélyes demokrata”. Ez a férfi szerkesztette az Újvilág első nagy megnyilvánulását, és jól megszerkesztette. Miként egyik kortársa mondotta: „a kontinens lelkét öntötte a hatalmas alkotásba”.
. A kongresszus hosszas vitával két napi tárgyalás után kisebb módosításokkal megszavazta a bizottság javaslatát, és 1776 július 4-én este a tizenkét állam (New York nem szavazott, és csak augusztus 2-án csatlakozott) egyhangúlag elfogadta az Amerikai Egyesült Államok kongresszusban összegyűlt képviselőinek a függetlenségi nyilatkozatát.

kép

„A Nyilatkozat szövege egyszerű, világos és félreérthetetlen. Intézményesen biztosítja azt az életformát, amelyet a pionírok megszoktak és megszerettek. Nem mond nagy szavakat, nem ígér elérhetetlent. De amit ígér – éspedig az élethez s a szabadsághoz való jog mellett, az emberiség történetében intézményesen első ízben, a boldogsághoz való jogot, – mind ezidáig valóban biztosította népének. Az Egyesült Államok népe nem a függetlenség kimondásának a napján, július 2-án ünnepli szabadságát, hanem július 4-én, azon a napon, amikor Nyilatkozatában talán az egész emberiség javára megállapította azokat az alapelveket, amelyeket az új köztársaság megszületésekor az emberi együttélés és társadalmi rend alapjaként elfogadott, azóta is fenntartott és megvédett.” (Vecseklőy József)

Források: mek.oszk.hu
Hajnal István: Az újkor története
mek.niif.hu

 

 

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!