1989. augusztus 19. volt a páneurópai piknik.

Az éj gyertyái leégtek, s a reggel
ugrásra készen áll a hegytetőn.
 
Indulok élni. Maradnom: halál.

William Shakespeare író

 

Európa ideológiai és gazdasági kettéosztottsága, amely a II. világháborút követően jött létre, a hidegháború mérgesedésével fizikai elszigetelésben nyilvánult meg. Az elszigetelést határzárakkal oldották meg az adott országok nyugati határai mentén, melyek az 1940-es évek második felétől fokozatosan jelentek meg. A magyar és osztrák határon is kiépítették ezt a határzárat, mely a két rendszert hivatott elválasztani egymástól. 1988-1989 folyamán azonban olyan változások következtek be, amelyek lényegesen meghatározták az európai nemzetek sorsát.

A csaknem hétszáz keletnémet állampolgár és a jelenlévő magyarok és külföldiek emlékezetébe örökké bevésődött ez a nap. Nem csak az ő életük változott meg, hanem egész Európáé.

Az 1989. augusztus 19-én Sopronpusztán megrendezett páneurópai pikniken a szervezők tudta nélkül több mint 600 keletnémet állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyílásának rövid pillanatát arra, hogy nyugatra szökjön, miután előzőleg röplapokon felhívták a figyelmüket a páneurópai piknikre. A magyar határőrség, Bella Árpád határőr alezredes bölcsességének köszönhetően az érvényben levő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. Egyes értékelések szerint a korabeli magyar vezetés, Pozsgay Imrével az élen, tesztelésre kívánta felhasználni az eseményt. Kíváncsiak voltak Moszkva reakcióira. Moszkva csendben maradt!

Budapesten és Balaton térségében több ezer keletnémet állampolgár várakozott a határátlépés esélyére, akik nem bíztak a határ megnyitásában. Ezért azoknak a száma, akik nyugatra távoztak ezen a napon, alig néhány száz volt. A következő napokban a magyar kormány kérésére a nyugati határ őrizetét megerősítették, így az keletnémet állampolgárok 1989. szeptember 11-én bekövetkezett végleges kiengedése előtt viszonylag keveseknek sikerült a szökés, sőt tragikus haláleset is előfordult. A változásokat azonban már nem lehetett megállítani! Ott állván a két ország határán felelevenedtek bennem a 25 évvel ezelőtti emlékek. Annyi mindent szerettünk volna, a szabadság és a szerelem érzése kavargott bennünk, és egy jobb világot képzeltünk el magunknak.

Most már tudjuk, hogy a szabadságban kétfelé vezet az út, a mennyországba és a pokolba, a világosságba és a sötétségbe. Rajtunk is múlik, hogy melyik irányt választjuk. Ott és akkor, 1989-ben, érezni lehetett a szabadság „ízét” a levegőben, a vízben, a napfényben. Nem minden ember életében adatik meg az, hogy olyan élményben legyen része, mint, azoknak megadatott, akik ott voltak a Páneurópai Pikniken, vagy részt a rendszerváltozás valamelyik meghatározó eseményén.

Emlékezzünk ezekre az évekre, hiszen merítkezni tudunk belőle, újra tudjuk kezdeni az életünket azon érzések alapján, amiket, ott és akkor érzetünk. Soha nem jönnek vissza már azok az évek, a fiatalság elmúlik, de a hit és a hűség a szabadságban, a demokráciában megmarad.

 

Forrás:

Wikipédia

www.citatum.hu

Oplatka András: Egy döntés történetre, Helikon 2010.

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!