AZÉRT is szeretlek CSÖMÖR

Általában a cím egy sor szokott lenni. Rendhagyó kétsoros változatomat az élet alkotta. Történt pediglen egy szokatlan eset, hogy kis hátulgombolós Zentikével elindultam a közeli játszótérre kirándulni. Nem az első eset, már többször jártunk itt, de akkor még nem volt egyéves a kicsi. Ez csak azért mondom, mert nem gondoltam, hogy mekkora meglepetést tartogat nekünk a sors. Már a buszfordulónál láttam, hogy néhány ló is került a játszótérre. A kakas csípje gondoltam kár, hogy nem tudok lovagolni, így nem tudjuk kipróbálni a lovaglást. Amint közelebb értem, látom, hogy fiatal lányok biztatják az apróságokat lovaglásra. Kicsit én is szemlélődtem, de az „oktatók” olyan ügyesek és magabiztosak voltak, hogy félelem nélkül ráültettem másfél éves kisfiamat az egyik pónira. Történelem tanárok sem tudnák gyorsabban szemléltetni, hogy lovas nemzet vagyunk. A pici a maga módján boldogan kacagva közölte, hogy mennyire tetszik neki a dolog és teljesen otthonosan érzi magát a nyeregben. Remélem ez a reklám helye, így elmondom, hogy az –Appaloosa- farmról érkeztek a képzett lovasok és négylábú barátaik.

Kiderült, hogy mindösszesen 500 Forintért 30 percet tanítják a legkisebbeket, ha valakinek megtetszik a rögtönzött bemutató. Miután fiacskámat alig tudtam lekönyörögni a póniról megbeszéltük, hogy még találkozunk. Eddig tartott csoda aznapra, mert a lovas kaland után birtokba vettük a játszóteret. Azaz én elkezdtem beszélgetni a többi felnőttel, a gyerek meg tőlem pár méterre foglalta el magát valamelyik mászókán. Számomra ekkor derült ki, hogy pár hónap alatt a hátulgombolós megtanult szaladni. Páni félelem fogott el, mert matekszakos múltammal gyorsan kiszámoltam, hogy 5-10 másodperc figyelem kihagyás a részemről elég, hogy csemetém elérje a főutat. Innentől kezdve nagyon nehezemre esett a társalgás. Persze nem ezért vagyok itt, de ha történetesen a játszótér tervezője arra jár biztos szakítottam volna pár másodpercet az életemből, hogy matematikából kikérdezzem. Például olyan szöveges feladatból, hogy mennyi esélye van egy nem olimpikon anyukának öt méter előnyből utolérni gyerekét a színházi díszletnek is túl provizórikus kerítés előtt. Az egyik anyuka elmesélte, hogy ezt a játszóteret egy csöndes, hangulatos parkba tervezték az óvoda feletti részbe. Sajnos valaki látvány pékség helyett látvány/kampány játszóteret tervezett és nem a gyerekek biztonságát tartotta szem előtt. De ha már így döntött nem kellett volna a teljesen felesleges halastó helyett egy TISZTESSÉGES kerítést felhúzni? Hát ezért írtam, hogy csak AZÉRT is szeretlek CSÖMÖR. Az ilyen emberi butaságok ellenére is! De bízom benne, hogy már e cikk megjelenésekor is lázasan dolgoznak a szakemberek a csorba kiköszörülésén! De, hogy inkább a szépről és jóról beszéljünk, térjünk át a megbeszélt lovaglás eseményeire. Szombat reggel, mert a kedves oktatók akkor is dolgoznak, kimentünk a lovas farmra.

Gyönyörű idő, még szebb panoráma és lenge szellő fogadott. Kisfiamnak ismét nagyon jól esett a lovaglás. Nem is gondoltam, de egy ilyen csöppségnek olyan megerőltető a nyeregben egyensúlyozni, hogy fertályóra után inkább a többi lovat simogattuk és ismerkedtünk a csodaszép környezettel. A kicsi hazafelé azonnal elaludt a kocsiban jelezve nekem, hogy tartalmas és tanulságos élményekkel gazdagodott. Ezalatt én kinéztem az ablakon a közeli város felé és boldogan konstatáltam, hogy nekünk csömörieknek mindennap egy csoda lehet. Tehát EZÉRT is szeretlek CSÖMÖR

Szemler István, Szemler Zente apukája

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!