Elhangzott, Dr. Marinovich Endre: Túlélte-e a középosztály című családregényének bemutatóján 2014. szeptember 23.-án Csömörön, a Sinka István Könyvtárban.

 

Tisztelt Marinovich Endre, Tisztelt Hallgatóság!

Dr. Marinovich Endre Túlélte e a középosztályPintér Édua vagyok. Aki ismer, tudja, ki a mellettem ülő Cserháti Károly. Közel 20 éve a társam, barátom. Kérésére én olvasom fel papirra vetett gondolatait.

Dr. Marinovich Endre családregényének címe költői kérdés! Címében benne van a válasz.

Nemrégiben a Curie-család sokágú, bonyolult, nehezen követhető, kicsit rejtélyes, majdnem rejtvényes életével találkoztam. Marie Curie, született Maria Schlodowska (Pierre Curie felesége) 1903-ban fizikai Nobel-díjat kapott, megosztva férjével, majd 1911-ben már egyedül kapta meg a kémiai Nobel-díjat. 1935-ben Pierre és marie Curie lánya, Iréne Joliot-Curie és férje, Frederic Joliot-Curie kapták megosztva a kémiai Nobel-díjat. Alábbi házasságban a férj, Frederic vette fel a Curie nevet.

Nem sokkal a Curie-családról olvasottak után vettem kezembe Marinovich Endre könyvét, s ekkor jöttem rá, hogy a Curie-család élete könnyen áttekinthető, egyszerű és perceken belül átlátható a Marinovich-családhoz képest.

A szerző idegenvezető, eligazító a labirintusban, az útvesztőben, a tömkelegben. Igazolandó a múltba merülést, használom a tömkeleg szót. Régi, XIX. századi jelentése ennek a szónak az útvesztő volt.

Petőfi Sándor Távolból című versében (ami úgy kezdődik: Kis lak áll a nagy Duna mentében) az egyik versszak a következő:

„Szép reményink hajnal csillagánál

a jövendő tündérkert gyanánt áll,

s csak midőn a tömkelegbe lépünk,

venni észre gyászos tévedésünk.”

 

Vezetőnk, a szerző a család csodálatos embereivel ismertet meg. Őseikkel, ük -és dédszülőkkel, nagyszülőkkel, édesanyákkal és édesapákkal, testvérekkel, unokatestvérekkel, unokákkal, megbántottságukban, megalázottságukban is karakteres, jellemőrző, állhatatosságban szeretetreméltó, példamutató emberekkel.

Tegnap volt Móric nap. Ennek kapcsán emlékezni lehet az egyik neves ősre a családból, Staub Móricra. Idéznék egy másik Mór-tól, aki Krisztus után a második-harmadik évszázadban élt. Ő Terencianus Maurus, aki a következőket írta, kicsit rövidítve:

„ Hábent sua, fata libelli” – „ A könyveknek meg van a maguk sorsa”.

Marinovich Endre könyvének azt a jó sorsot kívánom, amit a magyar irodalom és művészet egyik különce – a sok közül – Kassák Lajos írt még 1929-ben:

„ A könyvet az író alkotásvágya hívja világra, és az olvasó szeretete tartja életben!”

Úgy legyen!

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!