2014. október 4-én délután megnyitottuk Karancsi Rudolf csömöri fotós első szabadtéri képkiállítását, melyet egy hónapon keresztül bárki megtekinthet a Zöldfa Vendéglő és Étterem kerítésén. A kiállítás az “Éjjel-nappal Csömör” nevet viseli. A 25 kép végigkalauzol évszakokon át Csömör különböző pontjain napkeltétől, míg leszáll az ég alján.

A kiállítás apropóján, Karancsi Rudolffal beszélgettünk.

Szerkesztői kérdés:
  Milyen szálak kötnek ide, Csömörre?

1958-ban nagyszüleim – nagymamám ős csömöri volt, nagyapám nagytarcsai – összeházasodtak, és a Petőfi utcában telepedtek le, ahol nagymamám családjával éltek. A 60-as évek közepére felépítették saját házukat a Nagy Sándor utcában, ami azóta is családunk lakhelye.

Szerkesztői kérdés:
  Mit szeretsz Csömörben?

A falu igazán vonzó lehet mindenki számára, hiszen a fővároshoz való közelsége mellett is viszonylag elszigetelt tudott maradni, afféle “béke szigete” jellegű az egész. Nem mehetek el szó nélkül a remek hangulat, csodálatos falukép és természeti értékek mellett, nekem mégis az emberek teszik igazán szerethetővé Csömört. Akármerre járok, mindenhol ismerős arcokkal találkozom, és egy-egy szép szóval, biztatással, vagy akár csak egy őszinte mosollyal szebbé tesszük egymás napját.

Szerkesztői kérdés:
  Mikor kezdtél el fotózni és van-e „mestered”?

A fotózással körülbelül két éve kezdtem komolyabban foglalkozni. Eleinte budapesti és csömöri tájképeket készítettem, majd az érdeklődésem folyamatosan a hír- és riportfotózás felé terelődött, és ez még továbbra is csak erősödik. Legnagyobb inspirációként és példaként a kortárs, hazai fotóriporterek, illetve esküvő- és portréfotósok szolgálnak. Az idősebb generációból Korniss Péter és James Nachtwey munkásságát tartom kiemelkedőnek.

Szerkesztői kérdés:
  Hogy lett a hobbiból szabadtéri kiállítás?

Mivel már korábban is készítettem képeket a faluról, örültem a Szeretlek Csömör facebook oldal létrehozásának, ahova meg tudtam osztani a képeimet, amik nagyszerű, befogadó közönségre leltek. Júliusban kaptam a felkérést, hogy fotósként csatlakozzak a csapathoz, aminek készségesen eleget is tettem. Egy kedves, közvetlen, segítőkész társaságba csöppentem, ahol egyre otthonosabban éreztem magam. Ádám már a kezdeti időszakban is felvetette egy kiállítás ötletét, amely végül a hétvégén meg is valósulhatott. Egyúttal szeretném megragadni a lehetőséget, hogy ezért, és a rengetek szeretetért, amit tőletek kapok, köszönetet mondjak. Hálás vagyok Nektek. J

Szeretlek, Csömör! J

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Karancsi Rudolf csömöri képeiből

Köszönjük az interjút!

Comments (1)

  • Szemler István

    Szia Karcsi,

    Fantasztikusak a képek:-) Le a kalappal! Óriási hangulatokat kaptál a képeken!

    Köszönjük!

    Szemi

Hozzászólás!