Ebben az évben is hamarabb érkezett el hozzánk az Úrnapja, az előkészületek által lesz az ünnep is hosszabb.

DSC00637

Szeretek így ünnepelni, mert akkor nem egy napig tudom szívem ünneplőbe öltöztetni, hanem egy egész héten át.

Ez az év másmilyen volt, mint az eddigiek. Az ember persze minden alkalommal izgul lesz elég virág, szirom, miegymás, száraz jó idő, szélcsend, segítő kezek és képesek leszünk megkötni azt a „pár ezer” koszorúcskát, amire szükség lesz a díszítéshez?

Mindezeken túl volt bennem egy plusz várakozás is. Nagyon kedves és különleges vendégei voltak Civil Társaságunknak. Bóday Ádám kedves barátjának, Török Ádámnak unokahúga Borbála, keresett meg bennünket a tavaszon azzal a kéréssel, hogy eljönnének megnézni a világhíres virágszőnyeget. Közös tervezgetés és egyeztetés után érkezett el a nagy nap. Nem tudom melyikünk volt izgatottabb, Borbála vagy Én. A Kis Csapatról tudni kell, hogy a Down Alapítvány Andor utcai Kiscsoportos Lakóotthonának pár kedves lakójáról van szó, név szerint: Zoli, Andrea, Ádám, Zsozsó, Gabi, Tünde, Heni és Peti. „Nagy” HéVvel érkeztek a faluba és a meleg ellenére is töretlen lelkesedéssel vetették bele magukat a nyüzsgésbe. Elismerő hümmögések és aaaaa-k hagyták el a szájukat, amikor meglátták azt a csodát, amit Csömör lakói hosszú évtizedek, majdhogynem egy évszázada teremtenek az aszfaltra pár órán belül.

El sem tudom mondani milyen összetett Emberekkel találkoztam azon a vasárnapon. Mindenről megvan a véleményük, sokkal tisztábban látják magukat és bennünket, mint mi végtelen számú önismereti óra után. Emellett kedvesek, néhányuk nagyon zárkózott, de van köztük olyan, aki ahelyett is beszél, aki nem tud vagy nem akar. Hihetetlenül másképp látják a világot, tisztábban, sallang és önérdek mentesen, hacsak a plusz figyelem és mosoly megszerzése nem minősül önös érdeknek.

Miután besétáltuk, nem csak a körmenet útvonalát, hanem a patak partot is, megérdemelten ültünk le hűsölni a Bulgárkertbe, ahol a bográcsban már rotyogott az ebédnek való. Szakácsunk nem kevésbé izgult mint én, vajon hogy fogadják majd a főztjét? Az illatfelhő belengte a széljárta fák alatti teret, kedves beszélgetés és ismerkedés közben vendégeink hasát kellemes ízeivel töltötte meg lelkes séfünk. Utólag azt mondom izgulni nagyon kár volt, mert akadtak Vendégeink közül olyanok, akik 3szor kértek még… A hűsölőkhöz csatlakozott egy osztály is, Ők egy XVI. kerületi Iskolából jöttek és náluk is hagyomány eljönni, segíteni a csömöriek virágrakó munkáját.

A délután kávézással és lovas hintózással telt és úgy láttam, sikerült Vendégeinket csodás emlékekkel gazdagítani és a viszont látás reményteljes örömével búcsúztunk. Természetesen hintón mentek a buszmegállóig.

S ezután kezdődött csak az eső miatt elmaradt Pünkösdi Piknik. Nagyon köszönjük mindenkinek, hogy a meleg, vendégekkel teli és lelkiekben is zsúfolt nap után kijöttek hozzánk, hozták a csimotákat, labdákat, tollast, édes és sós sütiket, illetve hűs patak vizet és sötétedésig beszélgettünk, játszottunk, mint akik épp most keltek az ebéd utáni sziesztából. A lovas hintózás legfáradtabb tagja nem a ló volt, és az Őket nyúzó gyerekeink, hanem a Hajtó. Ő pedig vitte-vitte Őket mintha mi sem lenne természetesebb. Persze ettől a látványtól bárki megéhezne, így a maradék gulyás is emlékké vált.

Az egész napos izgalmak, a vendégjárás, virág rakás, körmenet és piknik, a nap lenyugvó sugaraival búcsúzott Tőlünk és a Bulgárkerttől, így nem maradt más hátra, mint pakolni és hazamenni. Köszönjük, hogy használhattuk a sör asztalokat és padokat, nagy szolgálatot tettek.

Lábunk nyoma, nevetésünk moraja, ott maradt és gazdagítja a Kert évszázados titkait.

 

Köszönettel, Antal Réka

 

Fotó: Takács Zoltán, Karancsi Rudolf

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!