Szerkesztői kérdés:
 Mikor és hol kezdődött a karrier?

1998-as falunapokon, az első kerékpáros tehetségkutatón, amit Valter Tibi rendezett. A korosztályos versenyt ott megnyertem. Összebarátkoztunk Tibivel, aki megkérdezte, hogy lenne-e kedvem mindezt komolyabban csinálni. Én meg csömöri gyerekként, aki mindenhova kerékpárral vagy gyalog járt, de inkább kerékpárral, egyből igent mondtam. Beíratott a KSI-be Hazai Gyuri bácsi kezei alá, ahol megtanulhattam az alapokat, kerékpárkezelést, miegymást. Aztán a kétezres évek elején Valter Tibor megalapította az első csömöri kerékpáros csapatot, amiből később lett az Euro One, Csömör-Cube és a Waberers. Ugye ez országúti csapatnak indult, csak mindenki mountain bike-ozni akart, mert az eggyel egyszerűbb volt, meg persze a terepviszonyok is adottak voltak Csömörön, így hát mindenki montis lett, de ettől függetlenül két évet együtt edzettünk Tibivel és csak utána kerültem át a BVSC-be Pataki Ibolyához, aki azóta is a menedzserem és itthoni csapatfőnököm is.

Szerkesztői kérdés:
 Mikor vált igazán komollyá a kerékpározás az életedben?

Ezután 3 évet kerékpároztam Svájcban, profi feltételek mellett, ahol nagyon sokat tanultam, de 2008-ban végül hazajöttem, mert nem úgy alakultak az eredményeim, ahogy elvártam saját magamtól, így egy fél évet ki is hagytam, hogy összeszedjem magam.

2009-ben – Pataki Ibolya unszolására – bekerültem Magyarország egyetlen kontinentális félprofi csapatába, ahol már az első évben sikerült világbajnoksági kvalifikációt és a 3. legeredményesebb elit kerékpáros lettem országosan. 2010-ben nagyon sok változás következett be a csapat életében, az idősebbek (akik példaképek is voltak egyben) abbahagyták a kerékpározást, így az előző évi eredményeim alapján arra ébredtem, hogy hirtelen én lettem a csapatkapitány, 22-23 évesen és nekem kell a csapatot vezetnem és nekik pedig azt kell csinálni, amit én mondok, mert a csapat az én eredményeimre lett felépítve. Nos, ez így egyszerre egy kicsit soknak bizonyult, mert míg 2009-ben 62 világranglista pontot szereztem, ez a csapatkapitányságom alatt lezuhant 2-re, így az ezzel járó stressz a versenyzés rovására sok volt.

2011-ben a téli időszakban végig pályán edzettem, amivel olyan alapokat sikerült magamra szedni a nyárra, hogy kvalifikációt szereztem országúti kategóriában az olimpiára, mely kvalifikáció amúgy nemzetnek szólt, de végül, az eredményeim alapján rám esett a választás és én készülhettem Londonra.

Az olimpia előtt egy héttel volt 2 nemzetközi verseny Magyarországon, amelyikből az egyiket megnyertem, a másikon második lettem. Így lendülettel és a környezetem megnyugtatásával indulhattam neki az olimpiának.

Lovassy Krisztián_01

Szerkesztői kérdés:
 Mire volt szükséged az olimpián való induláshoz?

Hát, az volt az a kérdés, amit nagyjából senki nem tett fel, de értelemszerűen szükségem volt egy szerelőre, aki a kerékpárommal foglalkozik, egy masszőrre, aki fizikálisan karbantart és még egy emberre, aki a rajtszámot intézi, bekészíti másnapra az ennivalót, a kulcsokat. Ehhez képest kaptam magam mellé egy embert, aki elmúlt 60 éves és azért küldték ki velem, hogy megköszönjék neki, amit a kerékpár sportért életében tett, tehát ott voltam szerelő, masszőr és segítség nélkül Londonban.

A verseny előtti nap én sétáltam ki az olimpiai faluból Londonba, hogy megvegyem este 7-kor a másnapi versenyre a cuccokat. Nos, ez nem éppen megfelelő felkészülés egy 260 km-es futamra, amire koncentráltan több mint fél évet készültem (ha az előtte lévő időszakot nem nézzük.

Végül úgy sikerült megoldani a problémát, hogy élt kint Londonban egy ismerősöm, aki lemasszírozott, illetve egy másik, aki kerékpárszerelő volt és átnézte a gépemet. De ehhez is ki kellett mennem a belvárosba, hogy megoldjam.

Szerkesztői kérdés:
Hogy alakult az olimpia? 

A verseny ettől függetlenül nem ment rosszul bár úgy indult, hogy gyakorlatilag a legelején kaptam egy hátsó defektet és az „én” szerelőautóm a 25. volt a szervizautók sorában, így azt már meg sem vártam – bár szerelőm sem volt, de szerencsére kaptam egy hátsó kereket a bulgároktól. Majd utolértem a mezőnyt, sikerült belekeverednem egy tömeges bukásba, abból felálltam, megint felzárkóztam és ennek örömére kaptam még egy defektet, persze segítséget megint nem a saját kísérő kocsimtól kaptam, mert nem volt sehol. Volt egy technikai problémám is a kerékpárommal, minekután biciklit kellett cserélnem, s mivel csak egy fővel képviseltette magát Magyarország a kísérőm a görögökkel volt egy autóban, várnom kellett arra, hogy a mögöttem eleső görög srácon segítsenek, így várnom kellett. Majd megérkezett a kísérőautó, rajta a biciklimmel – kerekek nélkül – amit végül hozzá nem értők szereltek be. Mire végeztek 6 perc hátrányom volt a mezőny mögött, de azért elindultam, hogy utolérjem az 200 fős mezőnyt, ahol a világ legjobbjai tepernek, világbajnokok, Tour de France győztesek, miegymás, így a 7. London körül futott kör után azt javasolták, hogy álljak ki, mert egyedül a mezőnyben versenyzőkkel nem leszek versenyképes, így végül kiálltam, úgyhogy nem úgy alakult az olimpiai szereplésem, ahogy én terveztem, de sokat tanultam belőle.

Szerkesztői kérdés:
 Mi történt veled azóta?

Az olimpia után a 2013-as évem kicsit nehezen indult be, pláne hogy egy betegség miatt ki kellett hagynom másfél hónapot, de szerencsére ettől függetlenül 2011-óta minden évben engem választottak meg a legeredményesebb kerékpárosnak Magyarországon. Tavaly újra világbajnoki kvótát is sikerült szereznem, amit átadtam egy társamnak, akinek a hegyi terep jobban fekszik, a verseny pedig ilyen körülmények között kerül megrendezésre.

Mindenképpen tovább akartam lépni, mert Magyarországon az embernek erősen korlátozottak a lehetőségei, ha igazán komolyan szeretne kerékpár sportolni. 2013 telét kint töltöttem Amerikában, ott edzettem 3 hónapot, közben pedig elkezdtem csapatot keresni. Megismerkedtem egy nagyon jó emberrel, aki elkészítette a portfóliómat. Egy régebbi csapattársam pedig kint él és versenyzett Norvégiában, aki összekötött a jelenlegi csapatommal, úgyhogy ettől az évtől Norvégiában versenyzem új csapatban, új edzésprogram szerint.

Szerkesztői kérdés:
 Meg lehet élni a versenyzésből?

A norvég árak mellett nem, ezért viszonylag sok időt töltök itthon. Eddig a Magyar Kerékpáros Szövetségtől is kaptam ösztöndíjat, amit azonban idén megvontak tőlem, mert átigazoltam egy norvég csapatba és ezt nem tetszik a szövetségnek.

orszaguti_ob_07-1

Szerkesztői kérdés:
 Miért nem olvashattuk, hallhattuk 2012-ben, hogy csömöri olimpikon áll rajthoz Londonban?

Mert az olimpia előtt 5 hónappal arra kényszerültem, hogy papíron átköltözzek a XVI. kerületbe. Természetesen egy olimpia előtt az ember – elegendő szponzoráció hiányában – elkezd támogatókat keresni, mert ezen a szinten egyik sport sem filléres történet. Én is jártam az edzőmmel az önkormányzatnál, hogy megkérdezzem, Csömör tudna-e támogatni az olimpiára való felkészülésemben, de Fábri István polgármester azt válaszolta, hogy nem támogat, mert csak akkor biztos az olimpiai részvételem, ha már ott állok a rajtnál, vagy ha már befejeztem a versenyt.

Így végül jött egy felajánlás a XVI. kerületi önkormányzattól, hogy kerületi lakosként 700.000 forinttal támogatnák a felkészülésem, ami azért nem kevés pénz és nagyban hozzájárult, ahhoz, hogy jó formában álljak rajthoz.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az első XVI. kerületi újságban megjelent cikkek után – bár tudják, hogy nem vagyok már csömöri – mégis támogatnának, így végül kaptam tőlük 200.000 Ft-ot, nagyjából egy hónappal az olimpia előtt. Teszem hozzá, ezt a támogatást előttem egy másik olimpikon is megkapta, aki nem csömöri, csak csömöri csapatban kerékpározik.

Szóval, ha olvasnátok XVI. kerületi újságot, abban többször is láthatnátok a nevem, bizonyára ez a probléma. 🙂 Sőt az uszodában, egy bronz táblán is kint van a nevem, mint egyetlen 2012-es, kerületi olimpikon Londonban.

Szerkesztői kérdés:
 Hova tovább, készülsz a következő olimpiára?

Igen. Ismét nekifutok a pálya kvalifikációnak, mert arra télen kell készülni, ha ez nem sikerülne, akkor pedig országúti (az nyáron lesz), de én mindenképpen a pályának örülnék, mert úgy érzem, hogy a pályakerékpár jobban fekszik nekem. Országúton vannak olyan nemzetek, akik 9 fővel vesznek részt, velük nagyon nehéz versenyezni, de pályán egyéni verseny van, mindenki magáért küzd.

Szerkesztői kérdés:
 Ha úgy alakulna, visszajönnél csömöri olimpikonnak?

Persze! Én mindig csömörön éltem, most is itt lakom. 🙂 Sőt azt tervezem, hogy itt fogunk építkezni a barátnőmmel a közeljövőben. Imádom Csömört, nem akarok innen elmenni. A támogatásért cserébe, persze lecseréltem a lakcímkártyámat, de ettől függetlenül csömöri maradtam. 🙂

Szerkesztő:
Sok sikert! Várunk haza, papíron is! 🙂

 

Baczkó Norbert beszélgetett Lovassy Krisztián csömöri olimpikon kerékpárossal.

Comments (1)

  • Szemler István

    Hú, ez mellbevágó cikk volt. És tanulságos is, mert nem is gondoltam, hogy a kerékpározás ennyire komplikált sportág. Mindenesetre kitartást és erőt kívánok Neked a további sikerek eléréséhez!

Hozzászólás!