Pénteken, március 27-én résztvettem a Via Veritatis Alapítvány által hagyományosan megrendezésre kerülő fáklyás Keresztúton. A Gloria Viktis Emlékhelynél gyülekeztünk. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk. A metsző, hideg szélben a fáklyákat sem volt könnyű meggyújtani. Este 7 órakor már szép tömeg gyűlt össze. Minden korosztály képviseltette magát. Jöttek népviseletbe öltözött nagykendős asszonyok, sok fiatal lány és fiú, meglett férfiak. Nem csak katolikus hívők, hanem más felekezetek tagjai is.

Majd énekelve elindult a menet a magasra tartott kereszt után. A rendezők kérésére azok, akik az egyes stációknál az oda illő, az imafüzetben leírt szöveget felolvasták, elöl haladtak. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy kedves barátom, Román Sándor felkérésére a 13. stációnál olvashattam föl azt a részt, amelyet majd e beszámoló végén olvashatunk.

Keresztut_4

Csodálatos hangulata volt a kanyargós úton, a mécsesekkel megvilágított, egymás után sorakozó stációknak. A hegyről letekintve pedig elénk tárult a fényárban úszó település, kivilágított templomaival. Az egyes stációk közötti úton énekelve, majd a stációknál imádkozva jutottunk föl a megvilágított kereszthez, ahol Görbe Atya teljesített rövid szolgálatot, kiemelve Nagypéntek és Húsvét jelentését, a szeretetet és az átlényegülést, mint a keresztény ember számára fontos dolgokat.

 13. stácio. Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik

 A szent Test újra édesanyja karjaiba kerül, de már tehetetlenül, hidegen, dermedten és mozdulatlanul. Nehézzé és idegenné vált ez a test. A betegeket gyógyító kezet, most az anyai kéz szeretete simogatja. A prófétai ajak most elnémult, de még mindig szól: „ Ne félj, csak higgy!” A Zarándok útja úgy tűnik véget ér, s a megfáradt Vándor hazatér, mégis övéi viszik, hordozzák tovább, nem csak testben, de lélekben is. Arimetai József és Nikodémus nem tudják otthagyni a keresztet. A századost is lefegyverezte a seregek Urának féltő szeretete, és hitvallásába mélyed. A mindenen túl már nyílik az ég. Az Atya ölelő karjaiba veszi a Fiút, a Lélek vigasztaló jelenlétében.

Keresztut_8

Mennyei Atyám, gyászoló testvéreimnek adj vigasztaló szeretetet és békét, hogy higgyék a jézusi szavakat: „Mindaz aki belém vetett hittel él nem hal meg örökre, hiszed ezt? Igen Uram Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia, aki a világra jön”.

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!