Szombaton ünnepeltük kis falunk legnagyobb néptánc csoportjának 15 éves fenn állását. Minden résztvevőt egy csodálatos fotóalbummal leptek meg, amelyen a következő idézet áll: „ A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Emlékeimben hat éve visszarepülve tisztán kirajzolódik, amikor négy éves kisfiam bátortalanul felbotorkált művelődési ház színpadára. Minden szülői trükköt bevetettünk, hogy ne forduljon vissza. Szerencsére a csoport vezetője igaz tyúkanyóként minden csöppség igazi védelmezője lett. Két hatás együttesen elég erős kovásznak bizonyult és csemetém is a csapat tagja lett. Fél évvel később arra eszméltem, hogy egy kis ember falunapon ott áll a csömöri nagyszínpadon és könnyek lepik el a szemem. Nehéz felfogni, hogy egy gyámoltalan, pici lény olyat tesz, amit én sosem mernék, több száz néző előtt önfeledten táncol! Csoda történt röpke fél év alatt! Goethe axiómáját megfogadva megadtam gyerekemnek, amit csak lehetett. Néptánc népünk éltető hagyománya-gyökere, a színpad, a zene, a közös tánc pedig a szárnyalást jelenti! Köszönjük G. Tóháti Ilonának, aki estébe nyúló, izzadságos, de nem gyötrelmes munkával lerakta a fundamentumokat és kitartással piramist épített belőle. Nem túlzás ezt állítanom, mert a szombati ünnepség is csoda volt. Csicsörkés táncosok csoportjai sorban léptek fel. Önfeledten kacagtunk a legkisebbek édes kis fellépésén. Kisiskolások produkcióját már több hónapos gyakorlással sem tudnánk leutánozni. Nagyobbak komoly produkciót nyújtottak. Az ifjak pedig egyszerűen elvarázsoltak bennünket és olyan hangulatot hoztak a színpadra, amin érződik lábukban lévő sok száz fellépés. Minden táncoson és nézőn érződött valami megfoghatatlan jókedv, sőt a lélek és a szív összekapcsolódása, amit a tánc, a közeg és talán Isten is segített egy kicsit. Természetesen az oktatók Liska Zsófi Vadász Dániel, Burkus Sándor és a nem régen csatlakozott Péter odaadó munkája és szakértelme előtt tisztelettel és köszönettel adózunk! Aktív csicsörkéseink száma meghaladja a száz főt. Felfoghatatlan eredmény ez egy olyan világban, ami finoman szólva sem támogatja a népi-nemzeti motívumokat, a hagyományos nő-férfi kapcsolatot, ami minden néptánc alapja. Elég a tegnapi eurovíziós média haknira gondolni, ahol a számítógépek egy szánalmas szakállas nőt hoztak ki győztesnek. Szerencsére mi egyszerű falusi lakosok néptánc ünnepségen vettünk részt, amíg agy-mosott városlakók polgár pukkasztáson vettek részt, szenvedő alanyként! El is felejtettem említeni, hála a csicsörkés szülőknek mesébe illő terülj-terülj asztalkák fogadtak bennünket és magától értetődően kerültek elő a pálinkás butykosok, amitől valahogy még tovább fokozódott a vidám hangulat. A fellépések befejeztével estefelé a művelődési ház udvarán képzett kis néptáncos fiókák táncoltatták meg falábú, de felbátorodott szüleiket. Kiscsoportok ének hangját illetve egy Dolányi János (igencsak ízletesen főző apuka) mesterszakácsot is elkápráztató ínycsiklandozó marhapörköltjének illatát vitte a szél.

Sajnos Ilonát az alapítót, az egész Csicsörke szívét, elsodorta valami tőlünk… Szerencsére csak a szomszédos településig, Kerepesig, akinek Polgármestere és lakosai nyílt szívvel fogadták Őt be. Először a városi könyvtárat bízták rá, de május elsejét követően már a város Művházának kulturális vezetésével is megbízták. Ebből is látható, szakértelme mindenen átvilágít, nem tudja véka alá rejteni, mert vannak dolgok, amik akkor is nyilvánvalóak, ha egyfolytában tagadni próbálják. Sajnos ha Csömör nem tudja ezt a kiveszőfélben lévő emberi zsenialitást értékelni, akkor majd értékeli más!!!!! Szerintem érdemes lenne minél többször hívni, bevonni az alkotásba, mert kohéziós erő nélkül a legjobban lefektetett fundamentum is félre billen.

Ez a közösség maga a csoda és kérünk minden Isteni és emberi segítséget ahhoz, hogy megmaradjon. Várunk minden leendő táncost, hogy csatlakozzon hozzánk!

Comments (3)

Hozzászólás!