Szemler István: Csoda a Csicsörkével 2.

Amikor nyár elején átéltem a csicsörke csodálatos, 15 éves évfordulóját, nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő elteltével a csoport megint egy csodálatos élménnyel gazdagítja családunkat! Történt ugyanis, hogy a csicsörke „ott-alvós” néptánc tábort szervezett gyerekeinknek. Sokáig gondolkoztunk, hogy másodikos csemeténket, – aki néha zokni nélkül indulna iskolába vagy elfelejti a kakaót letörölni a szája széléről, – elengedjük-e egyedül egy egyhetes összetartásra. Attól is tartottunk, hogy a heti másfél órás gyakorláshoz szokott csemeténk mit fog szólni a napi 5-6 órás kőkemény tánc edzőtáborhoz. Ami végül is a részvétel felé billentette a mérleg nyelvét, az a bizonyos jubileumi fellépés volt, ahol gyermekem is átérezte milyen felemelő érzés a csicsörkéhez tartozni.

Csicsörker_2014_01

Szerencsére az egy héttel korábban a táborba elutazó utánpótlás korosztálytól biztató híreket kaptunk. Leginkább a tábor festői környezetéről áradoztak. Ennek ellenére felkészültem, hogy fiam két nap után megunja a rengeteg edzést és zokogva haza kéri magát. Mindenesetre próbáltam jó képet vágni búcsúzáskor, amikor kicsikénket elengedtük első táborába. A nagy ikarusz busz elnyelte a komplett csoportot, sőt még a szomszédos Kistarcsáról is csapódtak hozzájuk táncosok. Szerintem hasznos dolog, hogy a hasonló érdeklődésű fiatalak megismerkednek a szomszédos települések fiataljaival. Két nap után tényleg jött a meglepetés, de pont ellenkező előjellel, mint amitől tartottam. Kisfiam első mondata a telefonban az volt, hogy ha a házunkat oda vinnénk, akkor ő örökre itt maradna. Áradozott a finom ételekről, a kedves tanítókról, István és Mócza bácsiról, illetve Barbi és Zsuzsi néniről. Aztán csütörtökig el is felejtkezett rólunk, aminek, mint a Mátyás királyos mesékben örültünk is meg nem is. Vagyis gyermekünket annyira lefoglalták teendői, hogy másodlagossá váltunk számáraL Hát nekünk szülőknek ehhez kell edződnünk!

Csicsörker_2014_02

Péntekre családi napra invitálták az ősöket. A megelőző napon fiacskánk csak felhívott, hogy megbizonyosodjon arról, nem hagyjuk cserben és megyünk. Természetesen már mi is alig vártuk kis túránkat Cserhátszentivánba, az Angyal-kert táborba, a híres Hollókőtől néhány kilométerre. Egyórás kocsikázás után olyan csodálatos tájra értünk, amit nem lehet leírni, azt látni kell. Remélem a fotók segítenek láttatni-éreztetni. A tábor közepén ősi jurta sátor állt, amiben kilenc lurkó vackolta be magát. A többi ház pedig félig a földbe ásva szintén nagyon hangulatos és nem kevésbé praktikus lak a nyári melegben. Megérkezésünkkor a gyerekek éppen próbáltak. Majd meghívtak bennünket a falucska művelődési házába egy rögtönzött bemutatóra. Itt megint átéltem azt a fantasztikus, felemelő érzést, amit a csicsörkések környezetében mostanában érzek. Olyan hangulatot varázsoltak arra a szegényes színpadra, mintha az István a király előadásán lettünk volna a nemzeti stadionban. Pedig csak alig több, mint ötven gyerek ropta a táncot és dalolta a vicces rigmusokat. Az egyórás előadás sajnos csak egy percnek tűnt, de megbizonyosodtunk, hogy gyerekeink hasznosan, tartalmasan és boldogan töltötték itt az idejüket. A csicsörke alapítójának, G. Tóháti Ilonának pedig külön megköszönve kiemelném, hogy megint sikerült a csoda. Megadtuk gyerekeinknek a gyökereket és szárnyakat!

Csicsörker_2014_03

Az előadás után megéhezve és megszomjazva átmentünk az ebédlőbe és a hangulatos teraszra, ahol pótoltuk a hiányzó kalóriákat. A soha nem fáradó oktatók újból feltöltődve megint a húrok közé csaptak és igazi, élő népzenével és tánccal éjfélig szórakoztattak mindenkit, aki még hajlandó volt részt venni egy közös bulizáson. Reggelre még mosolygósabbra váltott a kis völgy körülöttünk és több táborlakón látszott, hogy ha lehetne, újra kezdené ezt a fantasztikus hetet.

Csicsörker_2014_04

Hazafelé betértünk Hollókőre, de sajnos vagy szerencsére négy milliárdos állami támogatással éppen felújítják a világörökség eme gyöngyszemét, így csak kis részét tudtuk megnézni. Nem baj gondoltuk, jövőre megint lesz csicsörkés néptánc tábor és akkor bepótoljuk az elmulasztott látnivalókat!

Gratulálok az összes résztvevőnek a csodálatos előadásért. Jó volt érzékelni, hogy további ismereteket szereztek a néptáncról, nemzeti hagyományunk egyik alappilléréről!

Köszönet az oktatók áldozatos és fáradságos munkájáért!

Természetesen minden érdeklődőt szeretettel várunk szeptembertől a Csicsörke néptáncegyüttesbe!

A Csicsörke 15. évfordulójáról készített beszámoló itt olvasható: Link az előző cikkhez

 

Csoda Csicsörkével

Szombaton ünnepeltük kis falunk legnagyobb néptánc csoportjának 15 éves fenn állását. Minden résztvevőt egy csodálatos fotóalbummal leptek meg, amelyen a következő idézet áll: „ A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Emlékeimben hat éve visszarepülve tisztán kirajzolódik, amikor négy éves kisfiam bátortalanul felbotorkált művelődési ház színpadára. Minden szülői trükköt bevetettünk, hogy ne forduljon vissza. Szerencsére a csoport vezetője igaz tyúkanyóként minden csöppség igazi védelmezője lett. Két hatás együttesen elég erős kovásznak bizonyult és csemetém is a csapat tagja lett. Fél évvel később arra eszméltem, hogy egy kis ember falunapon ott áll a csömöri nagyszínpadon és könnyek lepik el a szemem. Nehéz felfogni, hogy egy gyámoltalan, pici lény olyat tesz, amit én sosem mernék, több száz néző előtt önfeledten táncol! Csoda történt röpke fél év alatt! Goethe axiómáját megfogadva megadtam gyerekemnek, amit csak lehetett. Néptánc népünk éltető hagyománya-gyökere, a színpad, a zene, a közös tánc pedig a szárnyalást jelenti! Köszönjük G. Tóháti Ilonának, aki estébe nyúló, izzadságos, de nem gyötrelmes munkával lerakta a fundamentumokat és kitartással piramist épített belőle. Nem túlzás ezt állítanom, mert a szombati ünnepség is csoda volt. Csicsörkés táncosok csoportjai sorban léptek fel. Önfeledten kacagtunk a legkisebbek édes kis fellépésén. Kisiskolások produkcióját már több hónapos gyakorlással sem tudnánk leutánozni. Nagyobbak komoly produkciót nyújtottak. Az ifjak pedig egyszerűen elvarázsoltak bennünket és olyan hangulatot hoztak a színpadra, amin érződik lábukban lévő sok száz fellépés. Minden táncoson és nézőn érződött valami megfoghatatlan jókedv, sőt a lélek és a szív összekapcsolódása, amit a tánc, a közeg és talán Isten is segített egy kicsit. Természetesen az oktatók Liska Zsófi Vadász Dániel, Burkus Sándor és a nem régen csatlakozott Péter odaadó munkája és szakértelme előtt tisztelettel és köszönettel adózunk! Aktív csicsörkéseink száma meghaladja a száz főt. Felfoghatatlan eredmény ez egy olyan világban, ami finoman szólva sem támogatja a népi-nemzeti motívumokat, a hagyományos nő-férfi kapcsolatot, ami minden néptánc alapja. Elég a tegnapi eurovíziós média haknira gondolni, ahol a számítógépek egy szánalmas szakállas nőt hoztak ki győztesnek. Szerencsére mi egyszerű falusi lakosok néptánc ünnepségen vettünk részt, amíg agy-mosott városlakók polgár pukkasztáson vettek részt, szenvedő alanyként! El is felejtettem említeni, hála a csicsörkés szülőknek mesébe illő terülj-terülj asztalkák fogadtak bennünket és magától értetődően kerültek elő a pálinkás butykosok, amitől valahogy még tovább fokozódott a vidám hangulat. A fellépések befejeztével estefelé a művelődési ház udvarán képzett kis néptáncos fiókák táncoltatták meg falábú, de felbátorodott szüleiket. Kiscsoportok ének hangját illetve egy Dolányi János (igencsak ízletesen főző apuka) mesterszakácsot is elkápráztató ínycsiklandozó marhapörköltjének illatát vitte a szél.

Sajnos Ilonát az alapítót, az egész Csicsörke szívét, elsodorta valami tőlünk… Szerencsére csak a szomszédos településig, Kerepesig, akinek Polgármestere és lakosai nyílt szívvel fogadták Őt be. Először a városi könyvtárat bízták rá, de május elsejét követően már a város Művházának kulturális vezetésével is megbízták. Ebből is látható, szakértelme mindenen átvilágít, nem tudja véka alá rejteni, mert vannak dolgok, amik akkor is nyilvánvalóak, ha egyfolytában tagadni próbálják. Sajnos ha Csömör nem tudja ezt a kiveszőfélben lévő emberi zsenialitást értékelni, akkor majd értékeli más!!!!! Szerintem érdemes lenne minél többször hívni, bevonni az alkotásba, mert kohéziós erő nélkül a legjobban lefektetett fundamentum is félre billen.

Ez a közösség maga a csoda és kérünk minden Isteni és emberi segítséget ahhoz, hogy megmaradjon. Várunk minden leendő táncost, hogy csatlakozzon hozzánk!