„Hiteles csak az az önkormányzat lehet, amely alázattal szolgálja azokat, akik megválasztották. Nyitott az emberek felé, mert tudja, mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. S ha van elképzelés, és ez valamilyen formában testet is ölt az önkormányzat hatályába utalt kérdéskörökben, akkor abban lehessen gyorsan és felelősségteljesen dönteni.”

Bóday Ádám, a Szeretlek Csömör Civil Társaság vezetője


Kíváncsian indultam hozzá interjút készíteni. Minél jobban megismerem, annál inkább meglep sokszínű személyisége. A világ legtermészetesebb módján kalauzol végig faluján, amelyet feltétel nélkül szeret, lakóit tiszteli. Utunk során egyre többen köszöntenek. Akik ismerik, tudják, hogy hiteles ember, aki képes jövőképet felvázolni, akire felelősséggel bízhatják a köz ügyeinek intézését. Az a polgártársunk, akinek a közösség hosszú távú érdekei fontosabbak a percemberek kisstílű marakodásánál.

boday_02

„Olyan falut szeretnék, ahol a gondos tervezés, előkészítés egységes koncepciókra alapozódik, és olyan jövőt képzelek el magunknak, ahol mindenki egyformán fel tudja mérni a fejlesztések eredményeit, azok hasznosságát és átgondoltságát. Olyan önkormányzatot képzelek el, amelyben mindenki tudja a dolgát, meg is valósítja, és számon is kérhető nap mint nap. Üres politikai ígérgetések és kampányberuházások helyett mindez gondos előrelátást és felelős döntéshozatalt feltételez. Az elmúlt 25 év hibáiból tanulva olyan jövőt képzelek el Csömörnek, ahol egy erős közösség a politikai hullámzásoktól és gazdasági viharoktól független gazdasági és társadalmi stabilitást alapoz meg.”

Szerkesztői kérdés:
 Mi köt Csömörhöz?

A családom. A nagyszüleim is itt születtek. Büszkén mondhatom, hogy már akkor csömöri voltam, amikor még nem volt sikkes annak lenni. A várostól elzárt, csak HÉV-vel megközelíthető falu volt, sáros utcákkal, fanyar füstszaggal, kóborló kutyákkal. Nagyszüleimmel az úrnapi körmenet előtt úgy raktuk le a virágszőnyeget, hogy előbb lapáttal, gereblyével egyengettük el az utat. A portákon rendszerint három generáció élt együtt, és a gyerekek otthon tanulták meg a házi munka fontosságát. Iskola és esetleg némi tanulás után bringára pattantunk, és ahol összefutottunk, ott fociztunk, játszottunk bújócskát, fogócskát, tengót. Ha sokan voltunk, a strandtéren fociztunk, ha kevesebben, akkor valamelyik barát háza előtt rúgtuk a port. Csatangoltunk a határban, félve fedeztük fel a lőteret, a Kálvárián a sóder- vagy homokbánya gödreit, rendetlenkedtünk a patakparton, gátakat építettünk, tavat készítettünk csak úgy, a magunk szórakozására.

Családi rituáléink által szerettem meg, illetve tanultam meg értékelni az ünnepnapokat. Nagyapámék nyolcan voltak testvérek, jeles napokon mindig összejött a család. Ilyenkor szépen felöltöztünk, egymást megtisztelve ebédet adtunk, nem holmi „bontott csirkével”, ahogy akkoriban a reklámokból hallottuk, hanem házi nevelésű tyúkból, kakasból készült étkekkel, megkoronázva házi süteményekkel, s a gyerekek nagy kedvencével, a „mári” (azaz málna-ribizli) szörppel, amihez szóda dukált, vastag talpú szódásüvegből. A házi koszt volt akkoriban az elfogadott, az képviselte a minőséget, de az együvé tartozást is, mert benne volt a kertünk termése, szüleink keze munkája. Minden ünnepnek megadták a módját, keretet adva ezzel az életünknek.

Nem a csömöri iskolába jártam, így igazán kiskamaszként ismerkedtem meg a csömöri közösség erejével. Ezt a tapasztalatot egy olyan embernek köszönhetem, akiről mostanában mintha megfeledkeztek volna. Solymár Péternek hívták. A nyiladozó értelmű kamaszoknak ő mutatott igazi értékrendet, amely abszolút értékeket képviselt, ennek minden áldott nap hasznát veszem. Ő igazi közösség-építő volt Csömörön, megmutatta egy katolikus gyereknek, milyen a befogadó közösség. Peti bácsi le tudta fordítani nekünk a Biblia sorait úgy, hogy megláttuk, mi az az értékrend, amit követnünk kell, ha a számunkra kijelölt úton akarunk haladni. Tanításai nyomán megnyílt előttünk a Biblia abban az időben, amikor az iskolában erről még senki nem beszélt, nem is igen beszélhetett.

Nos, ehhez a szemlélethez kötődöm Csömörön.

Szerkesztői kérdés:
 Hogyan élted meg a rendszerváltozástól a 2014-ig terjedő időszakot? Milyen faluban akarsz élni 2018-ban?

A rendszerváltozás forrongásaival párhuzamosan zajlott kamaszkori forrongásom, amely elvezetett a Kultúrház csapja alatt (UnderCsap) összegyűlő fiatalok lelkes együttlétéhez. Némi kiábrándultsággal vettük tudomásul, hogy azok, akik közülünk a helyi politikába kerültek, nem tekintenek ránk mint hátországra, hanem új önmegvalósítási lehetőségek után néztek. Ahogy a rendszerváltozás utáni politika építette közös jövőnket, én a saját útjaimat kerestem ebben a változó világban. A frissen bevezetett kreditrendszernek köszönhetően a gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett általános agrárismereteken túl lehetőségem nyílt elvégezni jó pár hasznos kiegészítő képzést is (például pénzügytant, könyvelést, üzleti etikát az amerikai UCLA egyetem programján, illetve tanácsadást, logisztikát, genetikát, gyógynövény- és gombaismeretet tanultam). Ezeknek a tanulmányoknak nagy szerepük volt abban, hogy gyakornokként már 1992-ben egy félévet egy biogazdaságban dolgozhattam Finnországban, és ezeknek a képzéseknek, tapasztalatoknak köszönhetően vállalkozóként, az egyetem mellett a saját lábamra álltam.

1997-ben, az egyetem befejezése után már látszott: a mezőgazdaság olyan radikális változásokon megy keresztül, hogy nem lesz szükség ennyi agrármérnökre, ezért a Műegyetem vegyészmérnök karán környezetvédelmi szakmérnöki diplomát szereztem, majd elhelyezkedtem a Közép-Dunavölgyi Felügyelőségen mint felügyelő. Itt mélyebb betekintést szerezhettem a közigazgatás „szépségeibe”. Rálátást nyertem, felismerhettem a sokkal mélyebb összefüggéseket a rendszerváltozás gazdasága, a környezetvédelem és a társadalom között. Ennek jó hasznát vettem 11 éves akadémiai kutatómunkám során a Magyar Tudományos Akadémia Stratégiai Kutatások Programirodájában. Résztvevője voltam többek között „A rendszerváltás Magyarországon” és a „Kisnemzetek Közép-Európában” akadémiai projekteknek. Elsődlegesen a környezetvédelem kérdéseivel foglalkoztam, azok társadalmi hatásait vizsgáltam, és műszaki megoldásokat dolgoztam ki. Ez idő alatt több nemzetközi konferencia résztvevője, illetve szervezője voltam. Hasznosíthattam a nyelvismeretemet, széles nemzetközi kapcsolatokat építhettem ki. Mindeközben megoszthattam a tudásomat másokkal: tanítottam a Szent István Egyetemen környezetvédelmi technológiákat, valamint az ELTE bölcsészkarán az európai környezetvédelem kialakulását. Az uniós jogszabályok hazai harmonizációjában a Víz Keretirányelv valamint a hulladékgazdálkodás területén szakértőként vettem részt. Ezek a tapasztalatok jól hasznosíthatók a falu számára.

Olyan képet kaptam a rendszerváltozásról és a politikáról, ami rávezetett arra, hogy csak az összetartó közösségek tudnak hosszú távon sikereket elérni, mivel láttam az összetartozás erejét és a széthúzás tragédiát okozó következményeit! Az erős és céltudatos közösségek eredményei értékeken alapulnak, értékállóak, és nem fog rajtuk az idő sem.

Szerkesztői kérdés:
 HOGYAN LÁTOD CSÖMÖR JELENÉT?

Megdöbbenve látom, hogy a politika úgy próbál figyelmet szerezni, hogy közben konfliktusokat szít a rendszerváltozás által megbolygatott közösségek tagjai között. A fogyasztói ideológiának való megfelelési kényszer pedig szétzilálja a közösségek alapjait adó családokat. Eddig azt vettem észre, hogy Csömörre olyan emberek költöztek, akik „hátat fordítanak” ennek a kényszerpályának, és összetartó családként tevékeny részesei szerettek volna lenni egy közösségnek. Mert Csömörről, kívülről, ez volt látható.

Most viszont azt látom, hogy a közösségtől egyre inkább elkülönülve mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe. Ez a folyamat megállítható és visszafordítható. Ezen kell dolgoznunk.

Nagyon elszomorít, hogy a falu határában lévő mezőgazdasági területeken a gondos gazda kezének nyomát már alig lehet látni, és az is, hogy a házi kertek egyre inkább háttérbe szorulnak. Csodálatos kezdeményezés a Termelői Piac. Már magában az is fantasztikus, hogy a piac bármelyik formája – legyen az akár a bolhapiac – létezik a faluban. Nagyon örülök a jó és felújított utaknak, de féltem a gyerekeimet azoktól az autósoktól, akik megrészegülnek a sima aszfalttól. Háromgyerekes apaként látom, hogy a falu kinőtte bizonyos kapacitásait, amelyek közül több is csak szűkösen vehető igénybe, holott nagy szükség lenne rá. Ilyen például a tömegközlekedés, az orvosi ügyelet, a bölcsőde.

Szerkesztői kérdés:
 MILYEN FALUT KÉPZELSZ EL ÖT ÉV MÚLVA?

Kezdjük ott, hogy ha valamit elképzelünk, megtervezzük, és részletesen magunk előtt látjuk, akkor megtettük az első lépést afelé, hogy a célunkat meg is valósítsuk. Egy olyan falut képzelek el, ahol a kiszámítható és stabil vezetés megfontoltan, gondos tervezéssel és előkészítéssel egységes koncepciót ad, hogy mindenki megértse a fejlődés és fejlesztés célját, eredményét. Tehát az önkormányzat is tudja, hogy mi a dolga, képes azt megvalósítani, és tisztában van azzal, hogy tevékenysége számon kérhető.

Mindez gondos előrelátást és felelősségteljes döntéseket igényel, nem pedig üres politikai ígérgetéseket, amelyeket bármi áron kivitelezünk a választások előtti hajrában. A múlt hibáiból kiindulva olyan jövőt képzelek el Csömörnek, ahol egy erős közösség olyan gazdasági és ideológiai függetlenséget tud megvalósítani, amely nincs kitéve sem a politika hullámzásának, sem a gazdasági „viharoknak”.

Szerkesztői kérdés:
 MILYEN TANÁCSOT ADNÁL A KÖVETKEZŐ ÖNKORMÁNYZATI VEZETÉSNEK, MILYEN HIBÁT NE KÖVESSEN EL, MIRE VIGYÁZZON? MILYEN SZÁMODRA A HITELES ÖNKORMÁNYZAT?

Kezdjük a végéről!

A hiteles önkormányzat szolgál, nyitott az emberek felé, mert nekik köszönheti, hogy megválasztották. Mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, figyelembe kell őket venni. Számomra mindenki egyformán fontos. A problémákat gyorsan és felelősségteljesen, szakszerűen kell megoldani. Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, LEGYEN ŐSZINTE ÉS HITELES! Becsülje meg faluja közösségét, annak polgárait, vonja be őket a közös célok megvalósításába, és bátorítsa az autonóm kezdeményezéseket.

Szerkesztői kérdés:
 MI A VÉLEMÉNYED A CIVIL TÁRSADALOMRÓL ÉS A CIVIL KURÁZSIRÓL?

A civil kurázsiról abban az esetben beszélhetünk, ha abszolút értékrenden alapul, csakis ekkor van mire támaszkodni. Ha csak üres fecsegés vagy politikai hangulatkeltés eszköze, nem más, mint üres frázis. Igazi jelentésében a viselkedésünkben, mindennapjainkban, példamutatásunkban megnyilvánuló legnagyobb erő, ami a kitartó, alázatos, közös célok iránt elkötelezett élethez kell.. Ezt hívják a Bibliában a „rögös útnak”.

A civil jelzőt elkoptatták. Ha önző önmegvalósítást jelent, akkor káros a társadalomra. A közösségnek a hasonló értékrendet vallók szövetségén kell alapulnia. Az érdekek közösségére épülő szervezet – önkormányzat – képes megszervezni, jobbá és sikeressé tenni az életünket.

Szerkesztői kérdés:
 HOGYAN ÉRZED MAGAD CSÖMÖRÖN? MI A LEGFONTOSABB SZÁMODRA?

Akkor vagyok boldog, ha a családom is az. A családunk is egy kis egység, a családtagjaim érzései határozzák meg az én érzéseimet is. Ha ők félnek gyalog iskolába menni, vagy nem tudnak orvoshoz jutni, ügyet intézni, az nekem is nagyon rossz.

boday_03

De sehol máshol nem élnék, csak itt, Csömörön. Én szívvel-lélekkel CSÖMÖRI vagyok.

Köszönjük szépen az őszinte interjút!

Comments (4)

Hozzászólás!