Dr. Vassné, Dr. Majoros Tímea fogszabályozó szakorvost kérdeztük, hogyan lehet a rendellenességet megszüntetni?

Rendelőmben fogkezelés végett gyakran keresnek fel olyan fiatal és kevésbé fiatal felnőttek, akiknek már messziről látható, hogy néha súlyos fogazati rendellenesség torzítja az arcát. Ez többnyire beszédzavarral is jár. A rendellenességek sok félék lehetnek, melyeket a fogszabályozással foglalkozó szakirodalom és az egyetemi tankönyvek rendszerbe foglalnak. Ezen rendellenességek közül az egyik, amikor a felső, elülső fogak /más néven frontfogak/, de különösen a középső /nagymetszők/ nagymértékben előre állnak, ugyanakkor a kisőrlő fogak területén a fogív beszűkül. A köznyelv erre mondja, hogy „a pókot kiharapja a sarokból”. Ez különösen fiúk esetében csúnya, mert nőiessé teszi az arcot. Kérdésemre, hogy gyermek korában látta-e fogszabályozó szakorvos, a válasz általában igen, de miután a kezelés sikere érdekében a kisőrlő fogak közül egy állcsontból kettőt, /szimmetrikusan a két oldalról egyet-egyet /a két állcsontból összesen tehát négyet/ el kellett volna távolítani, a kezelést nem kérték.

Szerkesztői kérdés:
 Doktornő, hogyan jön létre ez a rendellenesség?

Kialakulásában örökletes tényezők, fejlődési rendellenesség és gyermekkori rossz szokások játszhatnak szerepet. A kezelés menetében gyakorlatilag egyik esetben sincs eltérés. Míg azonban az első két esetet nem tudjuk megelőzni, a rossz szokások kialakulását jelentősen korlátozhatjuk. Ilyen a kisgyermek kori ujjszopás, a párna csücskének, vagy a kedvenc plüss állat lábának, fülének rágása. Később, iskolás korban a ceruza, vagy a toll rágása. Miután ebben a korban az állcsontok még rugalmasak, mind ezek a rossz szokások a felső elülső fogakat kifelé, az alsó metszőfogakat befelé döntik, az alsó állkapcsot a nem kívánatos hátsó helyzetbe kényszerítik. Így nagy rés keletkezik az említett alsó és felső fogak között, ahol még összezárt fogsorok esetén is kifér a nyelv. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha a túl nagy orrmandula miatt nehéz az orrlégzés és emiatt szájlégzés jön létre. Miután a hangok képzése jelentős részben az elülső fogak szájüreg felé néző, belső felszínén történik, a rendellenesen álló fogak miatt oly mértékű beszédzavar jön létre, amelyen a logopédus sem tud segíteni.

Szerkesztői kérdés:
 Tehet-e valamit a szülő a megelőzés érdekében?

Mindent el kell követnünk a rossz szokások kialakulásának megakadályozására. Ez nem könnyű feladat, mert pótcselekvésről van szó és a háttérben többnyire valamilyen okra visszavezethető szorongás áll. Ezt rendszeres beszélgetéssel, odafigyeléssel a szülő is kiszűrheti. Ha az elalváshoz mindenképpen igényli a gyermek a fent leírt „segédeszközöket” akkor elalvás után vegyük ki a szájából. Kissé drasztikusabb megoldás, ha a gyermek ujját és az említett tárgyakat valamilyen kellemetlen ízű anyaggal kenjük be.

Szerkesztői kérdés:
 Mi a teendő, ha mind ez nem jár sikerrel és azt látjuk, hogy az említett rendellenesség kezd kialakulni?

Ebben az esetben mielőbb forduljunk fogszabályozó szakorvoshoz, aki a gyermek életkorának megfelelő kezelést fogja alkalmazni. Már a fogváltás idején is van lehetőség éjszakai, kivehető, egyszerű készülék alkalmazására, viselésére. Ha azonban ebben az időszakban a kezelés elmarad, akkor a kor előrehaladtával a rendellenesség fokozatosan súlyosabbá válik. Ilyenkor annak érdekében, hogy a frontfogak hátrébb, a normális helyükre kerüljenek, a helyteremtés végett sajnos fogat kell húzni. Ezek az eltávolításra kerülő fogak az első, vagy második kisőrlő fogak és az esetek jelentős részében teljesen ép, egészséges fogak. „Szerencsés” esetben a kihúzásra ítélt fog -éppen a rendellenes helyzetéből következően – már szuvas, vagy tömött. Hogy melyik fog kerüljön eltávolításra, bízzuk a szakorvosra, aki éppen a sikeres kezelés érdekében, alapos elemzés után dönt.

Szerkesztői kérdés:
 Mi történik akkor, ha a szülő tiltakozik a foghúzás ellen, de ragaszkodik a kezeléshez?

Amennyiben a rendellenesség megszüntetését nem foghúzással oldjuk meg, úgy a fogívet kell megtágítani. Erre is van mód, de a mindenáron való tágításhoz sem érdemes ragaszkodni, mert ennek a kor előre haladtával az lehet a következménye, hogy a fogak természet ellenes, nem az állcsontok méretének megfelelő fogívben való elhelyezkedése miatt a fogágy későbbi sorvadása elkerülhetetlen. Az íny, majd a gyökereket tartó csont is visszahúzódik, a fogak nyaka szabaddá válik, előbb csak esztétikai problémát okozva, majd a fogak meglazulnak.

Szerkesztői kérdés:
 Mi történik, ha a rendellenességet nem szüntetjük meg?

Túl az egyre súlyosbodó esztétikai problémán és hangképzési nehézségen, a rendellenesen álló fogak hamarabb esnek a szuvasodás és a fogágy betegség áldozatául. Ezekre a fogakra rágás közben káros irányú erők hatnak, amely a fogágy kóros, gyakran gyulladással kísért leépüléséhez, majd a fogak elvesztéséhez vezet. Ne sajnáljuk tehát azt a legfeljebb négy, eltávolításra ítélt ép fogat, ha annak árán szabályos, ép fogazatot nyerünk. Jó hír, hogy ma már olyan eszközök állnak a szakorvosok rendelkezésére, amelyek segítségével felnőtt korban is „csodát” képesek tenni.

Gyakorlati tapasztalatom, hogy akik -bár hosszabb-rövidebb ideig tartó gondolkodás után, de mégis -a fenti kezelés mellett döntöttek és ez úton esztétikus, egészséges fogazatra tettek szert, utólag hálásan belátták, hogy jól döntöttek.

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás!