Azzal kezdem, hogy az egyik szerelmem a foci. Hogy melyik a másik, a végén kiderül. Több mint tíz évet húztam le a BLASz I-ben. Csapattársaimnak azt szoktam mondani, ha nem érek időben a bajnokira, akkor meghaltam. Ennyire komolyan vettem.

Nyári uborkaszezonban inkább a Rubeolával strand-fociztunk a tűző napon is, mintsem csak úgy pihenjünk a vízparton. Egy alkalommal Bécsben, még egy igazi brazil focicsapattal is megmérkőztünk. Becsületünkre legyen mondva, csak szerény különbséggel maradtunk alul.

Aki ismer, tudja, hogy nem csak játszani szeretem, de szenvedélyes szurkolója is vagyok a focinak. Eddig ugyan még egyetlen meccset sem láttam a most zajló világbajnokságról közvetítettek közül, de nem is tervezem, hogy sok mérkőzést végig szurkolok. A magyarázat kézenfekvő: engem nem hoz tűzbe a TV-által közvetített foci még akkor sem, ha VB meccsről van szó. Szívesebben megyek ki a barátaim sör-virsli meccsére, mert utána jókat dumálunk, jó hangulatban együtt vagyunk.

Szívesen megyek ki keresztfiam judo versenyére is. Egy ilyen versenyen oktattam ki Édesanyját, a hugomat, hogy ne élje bele magát Bálintka cselgáncs mérkőzéseibe túlságosan. Egyrészt, mert árt a szépségének, másrészt nem most dől el gyermeke sportkarrierje. De amikor a kis-nagyfiú bejutott a döntőbe és az egy fejjel magasabb ellenfelét heroikus küzdelem végén, egy mesteri dobással legyőzte, magamról megfeledkezve kiabálni, ujjongani kezdtem. Akkorát ugrottam, hogy nem sokon múlott, hogy a fejemet a plafonba verjem.

Mostanában rendszeresen kijárok a csömöri futsal csapat meccseire és bátran kijelenthetem, hogy testközelből tűnik fel igazán az az iszonyatos sebesség, ahogy Ők ezt a sportágat művelik. Ott a teremben érezhető a feszültség, a gólöröm, a boldogság és persze a vesztes mérkőzés után az érthető szomorúság. Engem ezek a pillanatok, alkalmak segítenek kizökkenteni a mindennapi sablonokból. A meccsek utáni kiértékelések, beszélgetések alkalmával a feszültség oldására mindig lecsusszan néhány pálinka.

De ha már a szurkolás szóba jött: ne feledkezzünk meg a sport közbeni mozgásról. A TV. közvetítések nézéséhez képest a helyszíni szurkolás tartalmasabb. Részben ki kell menni a meccsre és a helyszínen lehet beszélgetni, egy egy akciót, bírói ítéletet értékelni. Mindig hangsúlyozom, hogy a mai virtuális világban milyen fontos szerepe van a beszélgetésnek, az igazi emberi kapcsolatoknak. Van azonban egy másik, legalább ennyire fontos dolog. Az pedig az egészséges testmozgás. Összesen 38 évnyi élsportolói múlttal a hátam mögött javaslom minden csömörinek, hogy használja ki gyönyörű adottságokkal rendelkező településünk sportolási lehetőségeit. Nem kell a Margitszigetre bumlizni egy kis futásért. Nekünk itt van a horgásztó környéke. Bármelyik sportolási lehetőség, – tenisz, műfüves focipálya, sportcsarnok, lovas tanyák, kerékpározásra alkalmas utak – öt percen belül elérhetőek.

Keressük meg azokat akik az egészséges életről, a sportolás előnyeiről hasonlóan gondolkodnak és tegyük meg az első lépéseket együtt. Lehet, hogy nehéz lesz, mint a kisbabának az első lépések megtétele, de ha sikerül, ugyan olyan euforikus érzés lesz, mint neki, aki napról-napra tapasztalja, hogy egyre ügyesebb. Csak elhatározás és akarat kérdése, hogy megtegyük. Ne csapjuk be magunkat azzal, hogy egy dobozban zajló eseményt bámulva milyen jól érezzük magunkat. Válasszuk az igazi szurkolást, az igazi mozgást, a valós élményeket, igaz emberi kapcsolatokat.

 

Írta:   Szemler István

volt válogatott cselgáncsozó és amatőr futballista, a Szeretlek Csömör társulás tagja.

Comments (1)

  • Dr. Vass Zoltán

    Szemi! Igazad van. A mozgás szeretete, művelése, a sportolás bármilyen formája szebbé, egészségesebbé, tartalmasabbá teszi életünket. Indítsunk mozgalmat, hívjuk a Csömörieket, hogy csatlakozzanak. Teremtsünk így is közösséget.

Hozzászólás!